Egészséges is lehet a versengés a munkahelyen. Pszichológus árulta el, miért

Van, akinek lételeme, és ez határozza meg az emberi kapcsolatait, mások csak bizonyos célok érdekében veszik fel a kesztyűt, és akadnak, akik kifejezetten kerülik a versenyhelyzeteket, mert bár alapvetően vágynak a megmérettetésre, félnek a vereségtől, és attól, hogy ez befolyásolja a róluk kialakított képet. Akárhogy is, egy biztos: a versengés mindenütt jelen van az életünkben, sőt modern világunkban egyre nagyobb teret nyer, például a munkahelyen.

Miért tesszük ezt?

Az emberiség és az egész élővilág fejlődési útja évezredek óta a versengés körül forog, hiszen volt idő, amikor csak így lehetett fenntartani a túlélési és szaporodási esélyeket. Habár mára megváltoztak a körülmények, és bizonyos szempontból már nem az életben maradásért küzdünk, a versenyszellem, és a győzelemre való törekvés velünk maradt, mindez pedig erősen áthatja a mindennapjainkat. A viselkedésforma belénk van kódolva, mértékét és módját azonban a személyiségünk mellett kulturális és csoporton belüli tényezők is alakíthatják. Azt, hogy mennyire vagyunk hajlamosak a versengésre, több minden befolyásolhatja: családi hatások, szülői minták, illetve a tőlük látott konfliktuskezelési módok és megküzdési stratégiák, személyiségvonások, intellektuális adottságok. A győzelemnek megannyi pozitív hozadéka lehet, ami ugyancsak ösztönözhet a versengésre. Többek között önbizalom-növelő hatással bír, elégedetté tesz, büszkeséget élhetünk át és pozitívabban tekintünk magunkra általa, nőhet az önértékelésünk, társas támogatásban, elfogadásban lehet részünk.

Építő vagy romboló erők?

A munkahelyi versengés fő mozgatórugója az elismerés, egy esetleges előléptetés és az ezzel járó javak, melyek mind ösztönző faktorok. A versengés tehát nem feltétlenül negatív dolog, a köztudatban mégis ilyen érzéseket társítunk ehhez a szóhoz, jelenséghez. Talán azért, mert gyakran jelenik meg vele együtt a féltékenység, irigység, önzőség. A kettősséget jól mutatja, hogy a folyamat is kétféle típusú lehet.

– Konstruktív versengésről beszélünk, ha mindez növeli a munkatársak teljesítményét, pozitív érzésekkel, megéléssel jár, és az emberi kapcsolatokat is jó irányba befolyásolja. Ennek köszönhetően mindegyik fél motiválttá válik a kihívásokra, a cél érdekében pedig képesek az együttműködésre, elkötelezettségüket nem személyes érdekek, hanem a szervezet erősítése vezérli. Az ilyen versengésnek feltétele a személyes fejlődés vágya, a versengők közötti jó kapcsolat, az együttműködés és segítőkészség. Akkor is építő, ha nyílt és őszinte, jó energiákat felszabadító az „összecsapás”, kölcsönösség jellemzi, a feleknek pedig egyenlő esélyeik vannak a győzelemre.

– Ezzel szemben destruktív a versengés, amikor ellenségeskedést szül, olyannyira, hogy ez negatívan hat a teljesítményre és a feladatok elvégzésének hatékonyságára is. Emellett mentálisan is romboló, ha a kimenetel túlságosan az egyik fél kontrollja alatt van. A romboló viselkedés felemészti a munkatársak energiáit, a versengő magatartás akár kényszeressé is válhat, a győzelem ezen a ponton már nem közös cél, sokkal inkább az érintett önbizalmának növelésére szolgál, továbbá énképének erősítésére. Ebben a formában az olyan sportszerűtlen eszközök, mint a csalás, hazugság és megtévesztés, sőt, az agresszió is megmutatkozhat.

Lehet egészséges a küzdelem?

A legfontosabb, hogy versengő felekként egyensúlyban tudjuk tartani a folyamatot, azaz, hogy maradjon előnyös, motiváló, fejlődést elősegítő mindenki számára, ne pedig konfliktus és stressz forrása. Mindennek feltétele a szabályok betartása, és a másokkal szembeni empátia. Az egészséges munkahelyi versengés leginkább a munkavállalók jóllétének, ezzel együtt a vállalat hatékonyságának fenntartása érdekében fontos. Ehhez egyértelmű célkitűzések kellenek, elengedhetetlen az őszinte és nyílt kommunikáció a munkatársak között, akiknek a cél elérése mellett az ötleteikről, észrevételeikről, problémáikról is érdemes beszélniük. Jó tanács, hogy a versengésre ne lehúzó és szorongást keltő erőként, sokkal inkább a sikerhez vezető út eszközeként tekintsünk. Ugyanakkor figyeljünk, hogy mértékkel és átgondoltan alkalmazzuk, és hogy ne sérüljön a másokkal való viszonyunk. Ha ugyanis folyton versengünk egy társaságban, az nemcsak a beilleszkedésünket, és a közösségben való zavartalan megmaradásunkat befolyásolja. Ellenszenvessé is tehet, ha mindig minden körülmények között mi szeretnénk a legjobbak lenni, és ha ez sikerült, még mások orra alá is dörgöljük. Ez már jócskán túlmutat az egészséges szinten, és inkább a saját önbizalomhiányunkról, megfelelési kényszerünkről szól. Ha konfliktusba keverednénk, inkább tisztázzuk annak érdekében, hogy fennmaradjon az élhető, és hosszú távon is fenntartható egészséges munkahelyi miliő - írja a Fanny magazin.