tóth gabi
Életünk valamennyi folyamatában szerepet játszik az agyunk. Miért pont az érzelmeink jelentenének kivételt ez alól?
Sokak szerint a szerelem csakis a szívben dől el. Az agy, az értelem semmilyen szerepet nem játszhat benne, hiszen az akkor már hideg számítás lenne. De vajon tényleg semmi köze az agyunknak ahhoz, hogy kit szeretünk?
A kutatások szerint nagyon is sok köze van hozzá, hiszen az érzelmek szabályozásában is van szerepe. De vajon hogyan szabályozza a szerelmet az agyunk? Mutatunk három olyan helyzetet, amelyben fontos szereplő – ahogy más érzelmek irányítását sem engedi ki a kezéből.
Brit kutatók szerint az agy nagyon hasonló folyamatokkal modellezi a szerelmet és a gyűlöletet. A gyűlöletet sokszor érezzük gonosz dolognak, amelyet jobb lenne megfékezni. Nos, ebben sok igazság van, ám az agykutatók és a biológusok szerint az agyban a szerelem és a gyűlölet egymáshoz nagyon is hasonló, szenvedélyes érzelmek, amelyek gyakran meggondolatlan cselekedetekre ösztönzik azt, aki érzi őket. A romantikus érzelmek és a gyűlölet esetében is a nagyagy belsejében található putamen (az agy egyik mozgásirányító központja), és az insula, az agykéreg szigetszerű területe aktiválódik. Ezt állapította meg Semir Zeki és John Romaya, a londoni University College két idegkutatója az agy képalkotó vizsgálatokkal történő tanulmányozása során. Ezek a területek általában az agresszióért és a stresszért felelősek.
Az agy az oka annak is, hogy az érzelmi gyötrelmek képesek fizikai fájdalmat okozni. Ugyanazok az agyterületek aktiválódnak ugyanis akkor, amikor fizikai fájdalmat érzünk, és akkor, amikor érzelmit. Amikor elhagy a szerelmünk, nem hiába érezzük tehát fizikailag is úgy magunkat, mint akin átment az úthenger.
Ahogy a szeretetlenség fizikai fájdalmat is kiválthat, úgy a szenvedélyes szerelem enyhítheti az egyébként létező fizikai fájdalmakat. Az amerikai Stanford University School of Medicine kutatói szerint a szerelem intenzív érzése egyes illegális drogokhoz hasonlóan képes enyhíteni a fájdalom érzését. Dr. Sean Mackey professzor, a kutatás vezetője szerint, amikor szenvedélyesen szerelmesek vagyunk, olyan hangulati és biokémiai változások következnek be az agyunkban és a szervezetünk más részein, amelyek nagy hatással vannak a fájdalomérzékelésünkre. Egyelőre nem sikerült teljesen megfejteni ezeket a fiziológiai folyamatokat, de valószínűleg az agy jutalmazó funkciójával és a dopamin nevű ingerület-átvivő anyaggal vannak kapcsolatban, amely többek között a hangulatért, a jutalmazás érzéséért és a motivációért is felelős.