A pszichopaták közöttünk élnek! Egy elmeszakértő óvatosságra int

A legtöbben azt hiszik, az elmebetegség együtt jár azzal, hogy az illető kiabál az utcán, magában beszél, vagy agresszív. Pedig a valóságban ez egyáltalán nem így van, a kórképpel csendben eléldegélnek emberek anélkül, hogy bárkinek feltűnne, hogy probléma van. Például a bipoláris depresszió kettes típusában szenvedők semmi különöset nem csinálnak: néha túláradóan vidámak és energikusak, majd néhány hét vagy hónap múlva aluszékonyak és depressziósak. Legtöbbször a külvilágnak fel se tűnik, hogy betegség van a háttérben, csak akkor, amikor a beteg valami rendkívülit vagy ijesztőt mond vagy tesz.

Ma már a gyógyászatban egyáltalán nem használják az „elmebetegség” kifejezést, a köznyelvben mégis boldog-boldogtalanra rásütik az emberek. Egy szakértő elmondta egy online magazinnak, hogy szomorú, hogy mindennel toleráns a mai ember, csak a mentális zavarokkal szemben nem - annyira, hogy senki nem hördül fel, amikor akár a tévében vagy újságokban poénkodnak vele.

A szakértő elmondta, hogy nagyon sok beteg panaszkodik arra, hogy amint a környezetük (munkahely, rokonság) megtudta, hogy például pánikbetegek, látványosan kerülni kezdte őket mindenki. Sokan tapasztalják azt is, hogy konfliktushelyzetben gyakran vágják az arcukba, hogy betegek, és vagy nem tudják, mit beszélnek, vagy túlreagálnak mindent. Pedig a legtöbb pszichiátriai betegség tünetmentes, ha a beteg megfelelő kezelést kap. Csakhogy a megbélyegzéssel pont ezt akadályozza meg a többség.

Ugyanis ha valaki észleli magán a tüneteket, későn, vagy egyáltalán nem fordul szakemberhez, mert fél, hogy kirekeszti a környezete. Ezért lenne nagyon fontos, hogy pontosan úgy kezeljék az emberek ezeket a kórképeket, mint a többi krónikus betegséget. Hiszen nem tudhatjuk, hányan élnek körülöttünk, akik érzik magukon a tüneteket, de nem mernek orvoshoz fordulni…