tóth gabi
A mumifikált leleteknél talált egészségügyi problémák ismerete alapjaiban rengetheti meg az egészséges táplálkozásról alkotott elképzeléseinket. De vajon mit árulnak el számunkra a múmiák?
1936-ban egy múmiákkal teli barlangot tártak fel a régészek az Alaszkához közeli Bering-tengerben fekvő Kagamil-szigeten. Ezek a viszonylag jó állapotban megmaradt bennszülött holttestek sokat elárulnak arról, melyek lehettek a vezető halálokok, és mit ehettek a hideg égtájon élő bennszülöttek.
A mai orvosi ajánlások azt sugallják, mintha a szív- és érrendszeri betegségek kizárólag a mai étrend és a modern, ülő életmód következményei lennének. Ám a különböző ősi maradványok – nem csupán a Kagamil-szigeti leletek, hanem az egyiptomi, európai és perui, valamint az Egyesült Államokban talált mumifikált leletek is – arról árulkodnak, hogy a szív- és érrendszeri problémák meglehetősen gyakoriak és meglehetősen súlyosak voltak a korábbi időkben is. Mégpedig annak ellenére, hogy ezek az emberek jóval többet mozogtak, mint mi, és a modern készételeket sem fogyaszthatták.
Sok dietetikus azt ajánlja, hogy a szívbetegségek megelőzése érdekében fogjuk vissza az állati zsiradékok fogyasztását. A paleo diéta hívei ezzel szemben azt állítják, hogy a fehérjében gazdag, szénhidrátokban pedig szegény étrend az igazi, őseink így maradtak teljesen egészségesek. A múmiák röntgen- és CT-vizsgálata során felfedezett egészségügyi problémák mindkét elméletre cáfolatot jelentenek, a kutatók ugyanis meglehetősen sok holttest esetében fedezték fel az érelmeszesedés jeleit. Ráadásul a múmiák többféle társadalmi osztályt képviseltek – ez azért fontos, mert korábban úgy vélték, a szív- és érrendszeri problémákra elsősorban az előkelőknek volt esélyük, hiszen ők kevesebbet mozogtak, és többet ettek, mint a köznép tagjai.
A földrajzi elhelyezkedés és a kor, amelyben az illetők éltek sem jelent sokat: egy ókori egyiptomi orvosi iratban ugyanúgy leírják a szívproblémákat, mint ahogyan a Kagamil-szigeten talált egyik múmiánál is érelmeszesedést diagnosztizáltak. Az 1900 körül, őskori körülmények között élt nő valószínűleg sok fóka- és bálnahúst, valamint halat evett, tehát egészséges zsírsavakban is gazdag lehetett az étrendje. De találtak már érelmeszesedésre utaló jeleket 5000 éves múmia szervezetében is.
A mai kardiológusok szerint az, hogy szinte nem is találunk olyan kultúrát, amelyben ne fordult volna elő az érelmeszesedés, alaposan felülírhatja, amit ma a helyes táplálkozásról gondolunk, hiszen ezek az emberek természetes állapotú élelmiszereket fogyasztottak, nem dohányoztak, és sokat mozogtak, mégsem úszták meg a betegséget. De akkor vajon mi lehet a megoldás? Az új ajánlások összeállítása egyelőre várat magára, de annyi bizonyosnak látszik, hogy a koleszterinszintünket érdemes alacsonyan tartani.
Forrás: The Washington Post