Veszélyes növények - mi lesz velünk, ha elszaporodnak?

A forróság nemcsak a hangulatunknak árt: egyre több olyan növény jelenik meg itthon, amelyik a melegebb klímát szereti, és kiszorítja a hazai fajokat.

A kaukázusi medvetalpból (heracleum mantegazzianum) például tavaly találtak először számottevő mennyiséget Magyarországon. A növény ugyanolyan, mint a sima, ártatlan medvetalpvirág, ám 4-5 méteresre is megnőhet és minden föld feletti része, tehát a szára, a levele, a virágja és a termése is olyan mérget termel, ami hámsérülést okoz, magyarul megég, kisebesedik tőle a bőrünk.

Ha ilyen növény nedve kerül a bőrünkre, azonnal mossuk le szappanos vízzel, a helyét pedig kenjük be gyulladáscsökkentővel! Amíg erre nincs lehetőség, mert éppen kirándulunk, akkor takarjuk be száraz ruhával a bőrfelületet, mert a méreganyag fényre érzékeny, tehát a napfény hatására okoz fájdalmas, gyulladt hólyagokat! 

A királydinnye  (tribulus terrestris) nem ennyire gonosz, inkább csak sunyi növény: laza, homokos talajos érzi jól magát. Szétterülve nő, kedves, sárga virágokat hoz, de a termése elképesztően szúrós, ráadásul olyan alakja van, hogy ha a földön fekszik, egy tüskéje biztosan felfelé áll. Belelépni borzalmas, a tövisei a bicikligumit is simán átszúrják. 

A parlagfüvet (ambrosia artemisiifolia) senkinek nem kell bemutatni: az 1920-as években jelent meg Magyarországon, azóta pedig egyre súlyosabb népegészségügyi gondokat okoz. Az ürömlevelű parlagfű pollenje olyan erős allergén, hogy aki nem irtja a saját földterületén, arra akár milliós bírságot is kiszabhatnak. 

Még ha nem is mérgeznek, akkor sem örülünk az özönnövényeknek, amelyek ellepik a nem gondozott földterületeket és kiszorítják onnan az őshonos fajokat. Ilyen például a japán keserűfű (fallopia japonica), amely egy nyár alatt nő több méter (!) magasra, sűrű, áthatolhatatlan dzsindzsát képez és noha az első fagyokra a szára is elhal, tavasszal képes egy elhullott darabból újra kinőni.