tóth gabi
A karácsonyi idõszakon kívül a nyári hónapokban szeretnének és mennek is szabadságra a dolgozók. Sokan erre az idõszakra tartogatják a szabadnapjaik jó részét, aminek kiadásáról viszont a fõnök dönt.
Van néhány félreértés és tévhit az emberek fejében a szabadságolást illetően.
Sajnos egy ideje már csak néhány napról dönthetjük el mi magunk, hogy mikor vesszük ki, a maradék kiadásáról a munkáltató dönt. Szigorúan fogalmaz A munka törvénykönyve ezzel kapcsolatban, de szerencsére, pozitív irányba el lehet ettől térni. Ami viszont jár, az jár.
A szabadnapok alap- és pótszabadságból tevődnek össze. Az alapszabadság 20 munkanap, a pótszabadság mértéke az életkortól (18 év fölött plusz 1-10 nap, 18 év alatt plusz 5 munkanap), a 16 éven aluli gyermekek számától (plusz 2-7 nap), a fogyatékos gyermekek számától (gyermekenként plusz két nap) függ. Az apáknak ezen felül, ha gyermekük születik 5, ikergyermek esetén 7 nap pótszabadság jár.
A munka törvénykönyve szerint a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása (például szabadságigénylő lap kitöltése) után a munkáltató adja ki. A szabadnapok közül 7 napról rendelkezhetünk szabadon, amit legfeljebb két részletben lehet kivenni, 15 nappal azután, hogy bejelentettük a főnöknek, mikor nem megyünk dolgozni.
A maradék szabadnapokat úgy kell kiadnia a munkáltatónak – ha erről nincs külön, írásbeli megállapodás –, hogy évente legalább egy alkalommal 14 egybefüggő napig ne kelljen dolgozni.
Aki év közben munkahelyet vált, az új munkáltatónál nem a teljes éves szabadságra jogosult, csak az időarányos részére – írja az Érthető Jog Blogon Dr. Kocsis Ildikó. Ha nem kértük ki a régi munkahelyen az ott ledolgozott időszakra járó szabadságot – mert például nyárra tartogattuk –, azt már sajnos nem tudjuk magunkkal tovább vinni az új munkahelyre.
Így például, ha valaki csak július 1-től kezd az új munkahelyén, akkor az egész éves szabadságának csak a felére jogosult (10 nap+ a pótszabadnapok fele).
A nyári vagy nyár közeli munkahelyváltás másik hátránya, hogy a próbaidő alatt nem mehetünk el szabadságra. Legalábbis sokan ezt hiszik. A munka törvénykönyve ugyanis nem tiltja meg, hogy a munkavállaló a próbaideje alatt szabadságra menjen. A félreértés oka az lehet, hogy az viszont benne van a törvénykönyvben, hogy a munkaviszony első 3 hónapjában a munkáltató nem köteles szabadságot kiadni a munkavállaló kérésére. Mivel a próbaidő is három hónap szokott lenni, így összepárosították az emberek a két állítást. Vagyis akinek két hónapos a próbaideje, a harmadik hónapban nem biztos, hogy elengedik pihenni. Akinek viszont 6 hónap, az a harmadik hónaptól vehet ki szabadságot.
A részmunkaidőben, vagyis a napi 4-6 órában, heti 20 órában dolgozóknak ugyanannyi szabadság jár, mint a 8 órában dolgozóknak. A szabadnapok száma ugyanis nem a munkaidőtől, hanem a munkaviszonyban eltöltött napoktól függ.
Nem, mivel A munka törvénykönyve szerint nem lehet szabadság helyett pénzt adni, egyetlen kivételtől eltekintve: a munkaviszony megszűnésekor bent ragadt szabadnapokat ki kell fizetnie a munkáltatónak.
Azt viszont fontos tudni, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogszerűségét és a munkaviszonnyal összefüggésben okozott károk megtérítésével kapcsolatos igényt csak a bíróság bírálhatja el!