Marsi Anikó szerint semmi keresnivalója sincs a magyar férfiaknak a háborúban: A Jóisten óvjon ettől mindannyiunkat!

Marsi Anikó a boldogságról, a magyar kulturális kötődéséről és a fiairól is őszintén beszélt a Borsnak. A TV2 Tények műsorvezetője hisz abban, hogy az ember a saját hozzáállásával formálja a sorsát.

„Egy ember általában annyira boldog, amennyire elhatározza, hogy az lesz! Ez kevéssé korfüggő. Inkább alkati kérdés: vannak, akik előszeretettel hibáztatnak valakit, vagy valamit a boldogtalanságukért, a sikertelenségükért; ők mindig kudarcokkal teli jelent tudnak a magukénak, amiről persze –szerintük– ők maguk nem tehetnek. A szomorúság és a boldogtalanság nem ugyanaz. Az előbbi inkább eseményekhez kötődik, az utóbbi érzésekhez és ugye az elhatározáshoz. De az érzéseinket és a belőlük következő megoldásainkat mi magunk generáljuk. Vannak természetesen kivételek, akik kvázi beleszületnek a rosszba. Nekik kell segítenünk. A nyafogókon lehetetlen” – válaszolta Marsi Anikó a Borsnak.

Marsi Anikó Magyarországon érzi jól magát

A műsorvezető bár több idegen nyelven is magabiztosan beszél, mégis úgy érzi, hogy az anyanyelv adja az igazi otthonérzést.

„Itt születtem, itt jártam iskolákba, itt születtek a gyerekeim, itt él az anyukám, s engem speciel a munkám is erőteljesen az anyanyelvemhez köt. Nem mintha nem beszélnék jól három másik nyelven is, de nem véletlenül hívjuk azokat, amiket nem nulla napos korunktól hallunk és használunk, idegen nyelveknek. A magyar az enyém. A másik hármat csak nagyon szeretem.”

Marsi Anikó fiai óriási büszkeséget okoznak

A beszélgetés során természetesen szóba kerültek a fiai, Vilmos és Vince is, akikről büszkeséggel mesélt. Marsi Anikó szerint a legnagyobb boldogság számára az, hogy ezek a fiúk olyan fiatal férfiakká válnak, akik jól képzettek, tanultak, kisportoltak és tisztelettel fordulnak mások felé.

„Elfogultságom teljes tudatában és nagyon szívesen kijelentem, hogy a fiaim tökéletesek. A nemsokára 20 éves fiam elméleti fizikát tanul, és gyakorlatilag nincs matematika, vagy fizika verseny az egyetemen, amit ne ő nyerne meg. És nincs nap, hogy ne sportolna, ne edzene, ne futna. Megpályázott nemrég egy nyári, kutatói, egyetemi munkát is, meg is nyerte! Sok-sok jelentkezőből választottak ki ötöt, ő az egyik. Nem tudom szavakba önteni a büszkeségemet. A kisebbik fiam nincs még 17 éves, jövőre érettségizik, kisportolt, tisztelettudó vízilabdás fiatalember, ő is 3 nyelven beszél, mint a bátyja. A minap beszélgetett egyik férfi kollégámmal, aki megjegyezte nekem másnap, hogy kivételesen intelligens, értelmes és humoros a 17 évesem. Én a fiaim barátainak a többségét ilyennek látom. Ezeknek a fiúknak, de bármelyik magyar fiatal, vagy régebb óta fiatal férfinak mi keresnivalója lenne egy háborúban katonaként? Semmi! A Jóisten óvjon meg ettől mindannyiunkat.”