
Aurelio szívszorító vallomást tett a kislányáról, mindentől félti
A volt villalakó számára a legcsodálatosabb dolog, hogy édesapa lett. Még akkor is, ha a kislánya miatt felfordult Aurelio élete.
Hol van már az a botrányhős, aki azelőtt volt, hogy az egykori VV-győztesnek börtönbe kellett mennie? Mint ismert, Aurelio 2022. február 17-én vonult be, miután másodfokon 3 év 5 hónap börtönbüntetésre ítélte őt a bíróság emberrablás és egy korábbi kábítószerügy miatt. A rácsok mögött töltött két év alatt fenekestől felfordult az élete, odabent tudta meg, hogy édesapa lett.

Aurelio nem tagadja, lánya el van kényeztetve
Már a börtönben tudta a valóságshow sztár, hogy ha egyszer kiengedik, főállású apuka akar lenni. Amikor végre hazatérhetett Bajára, első útja a kis Sofihoz vezetett, és a gyönyörű kislány azóta is élete központja, párja, Niki mellett.
„A lányom tényleg hatalmas ajándék volt, amióta kijöttem, igazi család lettünk, semmit nem csinálnék másként” – kezdte lapunknak A Nagy Duett sztárja.
„Teljesen felfordult az életem, de nem bánom, sőt, imádok apuka lenni, még akkor is, ha Sofi bizony néha feladja a leckét. Ahogy korábban is mondtam, ő tényleg nagyon hasonlít rám, nagyon hangos, akaratos, ami miatt már szóltak a barátaink is, nem tagadom, el van kényeztetve kicsit. Az az érdekes, hogy az óvodában viszont, amit ugye nemrég kezdett, áradoznak róla az óvónénik, hogy milyen illedelmes, szófogadó, ami egy nagyon jó visszaigazolás, hogy akkor valamit jól csinálunk Nikivel.”
„Apaként sok mindent tanultam”
Aurelio nem tagadja, sok mindent kellett megváltoztatniuk életükben, amióta párjával szülők lettek.
Apaként hatalmas felelősség van rajtam, hiszen amit az ember gyermekkorából hoz, az kihat felnőtt életére. Én sokat tanultam apaként, elsősorban türelmet, rólam köztudott, hogy végtelenül türelmetlen voltam, ezen rengeteget kellett dolgozni, hiszen a gyerkőc nem ismeri az idő fogalmát, nem érti még, hogy időre kell menni. Van még hová fejlődni, de jó úton haladunk. Mint ahogy azzal is, hogy mi Nikivel, ha veszekedünk, azt elég hangosan, vehemensen tesszük, de nagyon figyelünk arra, hogy nem Sofi előtt. Ha mérges vagyok, veszek pár mély lélegzetet, közben arrébb megyek, vagy kimegyek. Nincs káromkodás sem, erre is nagyon odafigyelünk, mert a gyerek agya olyan, mint a szivacs, eltanulja hamar a dolgokat. Nem akarom, hogy olyan legyen, mint én voltam a börtön előtt, bevallom, mindentől féltem! De annak nagyon örülök, hogy itthon, Magyarországon nevelhetem fel!






