Szoboszlai Dominik
Az élet nehéz sorsot mért a legendás humoristára élete utolsó éveiben, hiszen 2019-től ágyhoz kötve töltötte mindennapjait és hol kórházi kezelésre szorult, hol pedig felesége ápolta. Sas József, a kabaréműfaj koronázatlan királya négy éve szerződött az égi társulathoz.
Ember nincs ezen a sártekén, akinek ha azt mondjuk, kabaré, vagy Mikroszkóp Színpad, ne vágná rá azonnal, Sas József nevét. A nagy nevettető neve gyakorlatilag összeforrott a humorral és persze a szilveszteri kabaréval, ami milliónyi háztartás óévbúcsúztató bulijának aláfestéseként adta meg az alaphangulatot hosszú éveken át. Sas József számára a humor nem volt játék, sőt, véresen komolyan vette a viccet, hangozzon ez bármennyire is paradox módon. A Ripost Heller Tamás színészt kérte arra, hogy velünk együtt emlékezzen a magyar humor egyik, ha nem a legnagyobb alakjaként számon tartott Sas Józsefre, aki 2021. január 17-én ment el.
„Különös játékot űzött ma velem a sors, hiszen reggel éppen egy találkozóra siettem és bizony Sas József is eszembe jutott, hiszen olyan emberek vártak rám, akikkel mindketten sokat dolgoztunk együtt. Elmerültem a gondolataimban és amikor két villamosmegálló között felpillantottam, ott állt előttem Sas József özvegye, Zsuzsa asszony, aki a temetőbe tartott”.
Miután pedig befutottam a találkozóra, szintén sok szó esett Sas Józsefről és egy keserédes anekdotázás vette kezdetét, hiszen mindannyiunknak számtalan emléke van róla
– kezdte lapunknak Heller Tamás, majd elnevette magát, mert eszébe jutott egy bizonyos este, amikor Sas József lelőtte egy poénját.
„Annyi, de annyi vidám pillanat villan be most… Többek között az a vidéki fellépésünk, amikor utána léptem a közösség elé. Belekezdtem egy poénba, amit mindig nagyon szeretnek a nézők. Szépen felépítettem a kis mesét, majd jól időzítve elmondtam a csattanót és vártam a hatást, ami sehogy sem akart megérkezni. Egy árva nevetés nem sok, annyi sem jött, én pedig nem tudtam, mi történt. Végül kiderült, hogy Sas József percekkel előttem ugyanezt a poént lőtte el, így a közönség már kiröhögte magát rajta. Ez egyébként fordítva is megesett köztünk…” – révedt el gondolataiban a színész, aki a színpadon kívül is jó kapcsolatot ápolt Sas Józseffel.
„Sas Józsefben volt egy alapvető kettősség, ami talán egyesek számára mondjuk úgy furcsa volt, de én ezért is tudtam őt tisztelni. Ha színházon kívül, barátként találkoztunk, vagy mentünk el közös családi nyaralásokra, ő volt a legnyugodtabb, legszórakoztatóbb ember a társaságban, akit kenyérre lehetett kenni. De, ha csak megközelítettük a Nagymező utcát, ahol a Mikroszkóp Színpad állt, átváltott az ellentmondást nem tűrő színigazgatóvá, aki számára csak a teátrum és a közönség számított. Bevallom, voltak is ott hangos vitáink, de ezeket az előadás előtt rendre el is simítottuk” – mesélte Sas József halálának évfordulója kapcsán Heller Tamás, akinek emlékei között élénken él az a nap, amikor utoljára találkozott a legendás barátjával. „Józsi akkor már jó ideje betegeskedett. Éppen otthon volt és Zsuzsa asszony ápolta, de örömmel fogadtak minket, hiszen egy közös barátunkkal érkeztem, aki Ausztráliából érkezett látogatóba. Rengeteget nevettünk és még többet sztoriztunk”.
Úgy váltunk el, hogy hamarosan megismételjük a találkozót, de erre már nem kerülhetett sor.
„Jött a koronavírus-járvány és sajnos Sas József is elkapta. Végül nem is az alapbetegsége okozta a halálát, habnem az a fránya vírus” – mondta szomorúan Heller Tamás.