A Viszkis vallomása: "Az első rablás után összehánytam magam"

Tegye fel a kezét az, akinek még soha nem fordult meg a fejében, hogy milyen érzés lehet úgy pénzt kivenni egy bankból, hogy nem vezet ott bankszámlát? Most, hogy egyetlen kezet sem láttunk a magasba emelkedni, arra gondoltunk, megkérdezzük hazánk bankrabló „szaktekintélyét” Ambrus Attilát, aki a napokban jelentette meg harmadik, önéletrajzi ihletésű könyvét. A Viszkis rabló most felidézi azt a napot, amikor besétált a Villányi úti postahivatalba és először mondta ki a szavakat: Mindenki feküdjön a földre! Ez egy bankrablás!

Félt, hogy valakinek bántódása esik

„Ha hiszed, ha nem, azon a napon már harmadszor álltam neki a rablásnak.

Azt tudni kell, hogy közvetlenül a kis posta előtt volt egy buszmegálló és nekem nagyon pontosan kellett időzítenem, hogy a fél négyes zárás után úgy érkezzek meg, hogy még ne legyen ott az öt perccel később érkező pénzszállító, ne legyen senki a megállóban és a postán se legyenek már ügyfelek. A legnagyobb félelmem ugyanis az volt, hogy valakinek bántódása esik miattam, mert valami nem úgy alakul, ahogy elterveztem” – kezdte lapunknak Ambrus Attila, aki soha olyan rosszul nem érezte magát, mint az első sikeres rablása után. 

Egy szemfüles postáskisasszony tolt ki a Viszkissel

„El sem lehet mondani, mit éreztem, amikor a pénzzel rohantam át az alagúton a Déli felé. Forgott velem a világ és nem is tudom megmondani, végül hogyan jutottam haza. Ott aztán elszabadult a pokol. Mindenhol, minden jött belőlem. Összehánytam magam és remegtem...” – mesélte a Viszkis, aki ezen a ponton abba is hagyta volna bűnözői karrierjét, ha a zsákjában annyi pénzt talált volna, mint amennyit remélt. „Őszinte leszek, nem terveztem, hogy sorozatrabló leszek. Minden, ami ezután következett, annak a szemfüles postáskisasszonynak »köszönhető«, aki az összekészített és két és fél millió forintot tartalmazó zsákot berúgta a pult alá. Így ugyanis csak ötszáznegyvennyolcezer forintot zsákmányoltam a hárommillió helyett. 

 Így viszont csak tűzoltásra volt jó az összeg. A többi pedig már történelem...” – magyarázta Ambrus Attila.