kulcsár edina
Az énekesnő szerdán ünnepelte névnapját, vagyis csak ünnepelte volna, ha számára nem hordozna rengeteg fájdalmat a név, amit visel.
Zalatnay Sarolta szereti a nevét, hiszen imádott szüleitől kapta nagymamája és édesanyja után. Egészen húsz évvel ezelőttig június 5-e igazi örömünnep volt a családjában. Olyan nap, amikor fellépéseket sem vállalt, hiszen kora reggeltől késő estig tartottak a programok. Aztán megtörtént az elkerülhetetlen, vagyis Cini édesanyja elment és magával vitte a jeles nap minden örömét. Cini szerdán az Óbudai temetőben kezdte a napját, majd hazatért, ahol a kertben felállított aprócska síremlék előtt mondott köszönetet a három hónapja elveszített vizslának és persze azoknak a kutyáknak is, amiket az előző otthonának kertjéből vitt magával új otthonába.
"Már sok éve gyász lengi be ezt a napot, pedig annak idején a családban ez számított a legnagyobb ünnepnek, hiszen a nagymamámat, édesanyámat és engem is Saroltának kereszteltek. Olyan volt ez a nap, mint a karácsony, vagy a húsvét."
Összegyűlt az egész család, mindenki megkapta a kedvenc kajáját, amiket többnyire közösen készítettünk, este pedig egy étteremben ünnepeltünk.
"Megadtuk a módját a Sarolta napnak. Ennek akkor lett vége, amikor 20 éve anyu elment" – kezdte a Ripostnak Zalatnay, aki számára azóta minden évben az óbudai sírkertben indul a nap.
"Ma reggel jártam a temetőben anyunál, és ahogy ilyenkor mindig, leültem a sírjához és szép sorban elmondtam mindent, ami velem és Nikivel történt az utóbbi időben. Tudom, hogy sokaknak ez furcsa, de nekem ő volt minden titkom, örömöm és bánatom ismerője és ez azután sem változott, hogy örökre elaludt. Egyébként több rituálémnak és részesei a szüleim, hiszen minden alkalommal, amikor színpadra lépek, köszönetet mondok anyunak és apunak is azért, hogy élhetek és azt csinálhatom, amit szenvedélyesen szeretek és persze most már azt is hozzáteszem, hogyha nem is túl hamarosan, de találkozunk.
Az ember valahogy fél kimondani, hogy az ideje véges, de ez egy elkerülhetetlen dolog és könnyebb is megemészteni úgy, hogy találkozásokat remélünk általa
– tette hozzá az énekesnő, majd kitért egy kissé talán furcsa, de mégis nagyon megható szokására. Cini ezen a napon imádott és elvesztett kutyái előtt is tiszteleg.
"Nagyon szeretem a Sarolta nevet. Nálunk a családban mindig nagyon figyeltek arra, hogy mindenki igazi magyar nevet kapjon. Anno a Zacher családnak közel kétszáz tagja volt, mígnem a mi águnk magyarosított Zalatnayra. Egyébként Saroltának, vagyis Sárinak hívtam a nagybetűs kutyámat, ami három hónapja, 14 évesen ment el. Itt pihen a kertben, vagyis őt is köszöntöm ezen a napon."
Persze nincs egyedül, hiszen több korábbi kutyusom is itt van mellette. Még a korábbi ház kertjéből hoztam át őket és jönnek velem akkor is, ha később újra költöznöm kell