kulcsár edina
A színész és kedvese a munka és a gyereknevelés között egyensúlyozva is mindig szánnak időt arra, hogy megünnepeljék a házasságukat.
Az operaénekes családba született Miller Zoltán szerint nem szerencsés a színházban, munka közben ismerkedni, hiszen ott sok minden félreérthető. A zenész-színész emellett azt is elárulta, hogyan szerettek egymásba a feleségével.
Miller Zoltán a Ridikül vendége volt, ahol mások mellett az ismerkedés és a párkapcsolat fenntartásának a nehézségeiről beszélt. A színész úgy gondolja, hogy manapság sokan túl könnyelműen tekintenek arra a szövetségre, amelyet két ember egy párként alkot. Elmondása szerint is mindig óvakodott attól, hogy a színházban, munka közben ismerkedjen, mert úgy véli, hogy a színészek közötti színpadi kémia eleve furcsa szituációkat teremthet, bármi félreérthető és félremagyarázható.
A feleségemmel nem is a színpadon szerettünk egymásba, hanem egy főpróba végén, amikor megöleltük egymást. Mindketten azt éreztük, mintha ez már többször megtörtént volna. Különleges érzelmi állapot volt
– meséltre Miller Zoltán a Ridikülben annak történetét, hogyan esett szerelembe darabbéli partnerével, Vágó Bernadettel. Akik követik Miller munkásságát azok pedig jól tudják, hogy a két musicalszínész azóta már nemcsak a színpadon és a magánéletben alkot egy párt, hanem a Duna televízió vetélkedőjében, a Magyarország, szeretlek! csapatkapitányaiként is.
A színész hangsúlyozta, hogy a munka és a gyereknevelés között egyensúlyozva is mindig szánnak időt arra, hogy megünnepeljék a házasságukat. Miller Zoltán szerint ez a fajta odafigyelés a hosszú házasság egyik titka, és szomorúan látja, hogy egyre kevesebben gondolkodnak az élethosszig tartó együttélésben.
Régen, amikor a faluban egymást választotta két ember, szégyennek számított, ha egy idő után az egyik fél jobbra, a másik balra ment. Nem jó érzés azt látni, hogy napjainkban nincs tétje a párkapcsolatoknak
– mondta a színész-műsorvezető, aki családapaként gyermekeinek azt tanítja, hogy becsüljék meg az emberi kapcsolatokat, mert azokat nem lenne szabad úgy váltogatni, mint a bennünket körülvevő tárgyakat.