Majka anyukája humorral küzd a rák ellen

Hihetetlen erőről és optimizmusról tesz bizonyságot évről-évre Majka édesanyja, aki képes szívből kacagni a legkritikusabb pillanatokban is, pedig sajnos nem javult az állapota.

"Nagyon gyengének érzem magam, hamarosan egy teljes hasi CT-vizsgálatra kell mennem, hogy kiderüljön, hol vannak még daganatok a testemben, és mennyit nőttek. Nem vagyok valami jól, jelez a testem, és sajnos a vérképem is egyre emelkedettebb sejtszámot mutat

– kezdte Majka anyukája.

A vizsgálat után hamarosan kiderül, hogy kemoterápiát, sugárkezelést kapok, vagy mindez már felesleges.

Minden benne van a pakliban, hiszen nagyon régóta kezelnek, és egy idő után elfárad a szervezet” – mondja az asszony, akinek hiába tragikusak a mondatai, közben folyamatosan humorizál.

"Tizenhét éve küzdök a rákkal, aminek a túlélési esélye öt év. Szerintem én vagyok az orvosaim legfőbb sikerélménye – nevetett. 

Hálás vagyok a jó Istennek, mert olyan szerencsés lehetek, hogy az első perctől kezdve megbízható, hozzáértő és nagyon jó orvosok kezelnek.

Petikém, édesem, vinne mindenhova, de szerintem jó kezekben vagyok. Annak idején a férjemnek azt mondták, hogy csak felvágják és összevarrják a feleségét. Szegény, ha tudná… De azóta eltelt tizenhét év, és én még mindig itt vagyok. Isteni csoda! Persze nem volt könnyű az út idáig, néha magával ragad a mély szomorúság, olyankor kisírom magam, aztán nevetek egy jót. Morbid humorral élem a mindennapjaimat – mondta és máris egy példával rukkolt elő: – "Mondtam is a gyerekeknek, hogy az orvos szerint gyulladás van a szervezetemben; ha nem vigyázok, öngyulladásom lesz és elhamvasztom magam, hogy erre se legyen gondjuk – kacagott Ibolya néni, aki sok mindenen túl van már, de a kiszolgáltatottságot nem képes megszokni.

"Kiderült, hogy négy daganat van a májamon és sajnos a lépemen is találtak. Valahol azt olvastam, hogy ilyen esetben maximum hat hónapja van az illetőnek. Ez tavaly márciusban volt, és még mindig itt vagyok. Ha eddig elkísért az Úr, csak abban bízom: hogy ha menni kell, majd szép csendben elalszom” – fejezte be mosolyogva Ibolya néni.