
Szerelmes Magyarországba a kubai zenész - Hugó Miamiban is Budapestről álmodik
Hugo Sánchez Kubából indult, a Szovjetunión keresztül érkezett Magyarországra, ahol a mérnöki álmát a zenéért cserélte. Több mint 30 éve építi karrierjét a kubai zenész a magyar zenei életben, mégis Miamiból is a hazájára, Budapest utcáira vágyik.
Hugo Sánchez a nyolcvanas évek elején Kubából a Szovjetunióba ment, hogy mérnök legyen. Magyarországra nősült, ahol a tervezőasztalt gitárra cserélte, és elindult egy több mint 30 éves zenei pályán. 13 éve egy szerelem miatt Miamiban kötött ki, de azóta is arra vágyik, hogy hazatérjen Budapestre. A kubai zenész meghatódva beszél második, választott hazájáról, Magyarországról.

A kubai zenész mindent otthagyna, ha tehetné
Nincs más álma csak, hogy találkozzon magyar családjával, barátaival és elmenjen minden helyre, ahol járt már Magyarországon. A kubai zenész sosem felejti el szülőhazáját, de magyarnak érzi magát.
A legszebb, legjobb ország Magyarország. Mindent ott kaptam: ott lettem felnőtt, ott vettem az első kocsimat, ott voltam szerelmes, ott születtek a félig magyar gyerekeim. Ott keresztelt meg felnőttként a magyar keresztapám, előtte még hívő sem voltam. Magyarország segített megtalálni a hitemet.
– meséli Hugo, aki kubai származása ellenére ma már magyar identitással él Amerikában. 22 évet élt Magyarországon így nem is csoda, hogy így érez. Hugo alig múlt 18 éves, amikor úgy döntött, hogy mérnöknek tanul a Szovjetunióban. Ott ismerkedett meg diákokkal, akik már akkor jó minőségű ruhákban, márkás sportcipőkben jártak, és mindig finom kolbászt hoztak magukkal. Magyarok voltak.
Alig vártam, hogy megérkezzenek a magyarok. Hozták a legújabb zenéket – így ismertem meg a Bikini együttest, Koncz Zsuzsát, Máté Pétert. Aztán elővettem a gitáromat, és bár semmit sem tudtam magyarul, megtanultam a dalaikat. Olyan sikerem lett a magyar lányoknál, hogy az egyiknek meg is kértem a kezét.
- meséli nevetve Hugo.

„Soha nem láttam még olyan fényeket, mint a budapesti éjszakában”
Hugo még a rendszerváltás előtt járt először Magyarországon. Már akkor maradt volna amikor a húsboltban 36-féle húst számolt, mert ilyen bőséget korábban elképzelni sem tudott. Bár visszatért az orosz kisvárosba, hogy elvégezze az egyetemet és mérnök, illetve orosztanár legyen, a szerelem és az árutól roskadozó boltok újra Magyarországra hívták. 1991-ben aztán végleg ideköltözött. A felesége családja a Balaton mellett élt, Hugo magyar szókincse pedig a köszönésekre korlátozódott, így bármit elvállalt: pakolt a boltokban, vegyszeres hordókat mosott. Amikor már a „hogy vagy?” is ment, felvették postásnak.

Nagyon szerettem postásnak lenni. Sokat tanultam akkor a magyar emberektől. Amikor felköltöztünk Pestre, akkor kezdtem komolyabban venni a zenélést, de azért napközben még dolgoztam: motorokat mostam, éjjeliőr voltam. Szerencsére beindult a zenei karrierem, és csodálatos életem lett.
- emlékezett vissza Hugo.
1994-ben már saját dalokat írt, zenekarokban énekelt és gitározott. Abban az évben meg is kapta a magyar állampolgárságot, így könnyen utazhatott a fellépésekre Ausztriába, Németországba és a környező országok magyar városaiba. Addigra már folyékonyan beszélt magyarul.
A magyar nyelv nehéz, de mindig bátran szólaltam meg. A közönség szerette, ha néha kicsit törtem a magyart. A kollégáimmal, kubaiakkal és magyarokkal, igazi barátságok alakultak ki. 1999-ben megszületett a fiam, aki félig magyar, ő is nagyon muzikális. Az anyukájával – akivel azóta is jó barátságban vagyunk – alapítottuk a Café Latino együttest, amellyel 2001-ben megjelent az „Álmaim” című lemezünk és nemzetközi turnékon vettünk részt.

Hugónak született egy lánya is, mindkét gyermeke felnőtt már, és Magyarországon élnek. A 2008-as válság után elhatározta, hogy Amerikába költözik, ahol a testvérei, rokonai éltek. A terve 2012-ben vált valóra: Miamiban telepedett le, ahol azóta is a zene és egy új szerelem élteti.
Ha most hazamennék, másnap lenne munkám, annyian várnak vissza. Nagyon sok magyar barátom van, hétköznapi emberektől a celebekig. A legnagyobb sztárokkal dolgoztam otthon, és mindig nagy sikerem volt. Nagyon hiányzik Magyarország.

Hugo ma a Miami Magyar Házban nosztalgiázik, ahol alig várja, hogy magyarul beszélhessen, régi magyar számokat énekelhessen és töltött káposztát ehessen. Időnként bulikat is tart a helyi magyaroknak, akik szeretettel fogadják a „kubai magyart”. Két-három havonta pedig ellátogat egy magyar boltba Floridában, hogy Túró Rudit, piros paprikát és magyar süteményeket vásároljon és egy kicsit újra otthon érezze magát Magyarországon.






