Rezsiszámla: a háború óta 17 milliárd eurót utaltak Putyinnak a németek

A  tervek szerint a szigorú uniós szankciók célja az volt, hogy meggyengítsék Oroszország gazdaságát, és Brüsszel abban bízott, hogy emiatt Vlagyimir Putyin véget vet a háborúnak. Azonban Oroszország legfontosabb pénzforrása, a fosszilis nyersanyagok exportja, szinte érintetlen maradt, és Németország az egyik fő vásárló.

Csak az Ukrajna elleni orosz támadás óta Németország 16,72 milliárd eurót utalt át Oroszországnak gázra, olajra és szénre. Ezt mutatják az Energia és Tiszta Levegő Kutatóközpont (CRE)  által közzétett adatok. Putyintól több pénzért nyersanyagot csak Kína (25,44 milliárd euró) vásárolt ebben az időszakban. Az EU összes országa pedig együttesen mintegy 70 milliárd eurót fizetett az oroszoknak az energiahordozókért., vagyis ez idő alatt napi 200 millió uniós euró gyarapította az orosz államkasszát.

A közölt adatok a Bild cikke szerint azt mutatják, hogy Németország továbbra is erősen függ az orosz gáztól, és más forrásból még a nyár közepén sem tudja fedezni a keresletet. Az EU tehát hiába csökkentette a teljes oroszországi importját, továbbra is rengeteg friss pénz áramlik Oroszországba a világ más régióiból. A háború első 100 napjában ez az összeg napi mintegy 900 millió eurót tett ki.

A jelek szerint sikerül leépíteni a németek immunrendszerét. A közszolgálati Deutschlandtrend friss felmérésében a megkérdezettek 58 százaléka mondta azt, hogy akkor is támogatja az Oroszország elleni szankciókat, ha azok hátrányosan érintik az európai gazdaságot. 

Még többet mondanak az adatok, ha megnézzük a részleteket. A balliberális Zöldek híveinek 90, a szociáldemokraták 72, a liberális FDP-sek 70, a jobbközép CDU/CSU-sok 67 százaléka támogatja a büntetőintézkedéseket akkor is, ha ebből hátránya származik. A felmérésben egyetlen párt támogatói gondolnak merőben mást: a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) szavazóinak mindössze 16 százaléka áll a szankciók mellett, és nyolcvan százalékuk elutasítja azokat.

Nem kevésbé beszédes az sem, hogy a szankciókat mindenáron támogatók aránya a nyugati tartományokban 63 százalék, a keletiekben mindössze 39. A számok jól mutatják azt a már ismert politikai valóságot, hogy a keletnémetek még mindig rosszabbul élnek, torkig vannak a balliberális elit lekezelő stílusával és veszélyes ötleteivel. Ezért utasítják el keleten a tömeges bevándorlást, az Oroszország elleni szankciókat, és persze ezért jóval erősebb ott az AfD, mint nyugaton.

Öngyilkos ostobaság akarja maga alá temetni Európát. Szerencsére vannak még, akik ezt értik. Brüsszelben is meghatározó az a nézet, hogy a szankciókat azon az áron is támogatni kell, ha azok nekünk is fájnak. Az még valamennyire érthető érvelés is lenne, hogy Európának is áldozatot kell vállalnia, na de az már mégiscsak túlzás, hogy Európa szenvedi meg a legjobban az egész szankciós politikát.

Ahogyan arra Orbán Viktor miniszterelnök is rávilágított tusványosi beszédében, a Nyugat stratégiájának mind a négy pillére megdőlt: az ukránok sosem nyernek háborút Oroszország ellen amerikai kiképzőtisztekkel meg fegyverekkel, a szankciók nem billentik meg Moszkvát, Európa bajban van, gazdasági bajban, de politikaiban is, és dominóként dőlnek meg a kormányok, végül pedig a világ nemhogy nincs velünk, demonstratíve nincs velünk.

Mikor kellene átgondolni a stratégiát, ha nem most?

Ehelyett mit csinál a Nyugat? A sajtó például egyre nevetségesebben bizonygatja, hogy Vlagyimir Putyin beteg, rákos, sőt már meg is halt, a dublőre szerepel, de az is sánta vagy mégse, épp hogy gyanúsan fürgén szökdécsel. Az ilyen őrültségekhez lelkesen szolgáltatja a muníciót az ukrán politika és hírszerzés, az onnan jövő ilyen nyilatkozatokat pedig a sajtó minden szakmaiságot félretéve kész tényként kezeli, nem pedig háborús propagandaként. Ez különösen szórakoztató annak fényében, hogy lassan a teljes orosz média ki van tiltva Európából.

Mellékszál, de érdemes megemlíteni még egy érdekes aspektust Tusványossal kapcsolatban. A magyar balliberális oldal persze megint semmit sem értett az egész geopolitikai eszmefuttatásból, ahogy egyébként sem ért és nem is gondol semmit. A szankciók iránt viszont őszintén lelkesedik. A momentumos Cseh Katalin például júniusban ujjongva ünnepelte saját kolosszális sikerét, miszerint kezdeményezésére kitiltatták az Európai Parlamentből a Gazprom lobbistáit. Óriási csapás ez, így most nem az EP épületében találkoznak majd a lobbisták és a politikusok, hanem akárhol máshol, például egy sarokra egy jó étteremben. Nem lennénk most Putyin helyében!

A kevés megmaradt független német újságírók egyike, Fritz Goergen szerint Németország hírhedt szervezőerejéből hamarosan semmi sem marad, és ami az országban még mindig működik, az csak a politika ellenére működik.

Ez csak azért lehetséges, mivel sokan még mindig a munkájukat végzik, és nem téveszti meg őket az emberektől távol álló politika és a médiában dolgozók propagandája, írja az újságíró.

Goergen szerint az a tény, hogy a Zöldek a német kormánykoalíció tagjává lettek, rendszerszintre emelte azt a gyermeteg felfogást, miszerint minden, ami most működik, az továbbra is működni fog, függetlenül attól, hogy milyen döntéseket hoznak nap mint nap.

Nem számít, hogy hány bevándorlót csábítanak ellenőrizetlenül szociális rendszerükbe, anélkül, hogy azok valaha is ehhez majd hozzájárulnának, a hivatásos politikusok azt feltételezik, hogy mindig lesz pénz a szociális kasszában, írja Goergen.

A német újságíró szerint az ukrán háború és a Nyugat Oroszország ellen hozott szankciói felszínre hozták és súlyosbították a Németországban már korábban is meglévő problémákat, különösen az energiapolitikában.

Kitűnően szemlélteti ezt a problémakört az a napokban megtörtént eset, amikor is az AfD (Alternatíva Németországnak) parlamenti frakciójának gazdaságpolitikai szóvivője, Leif-Erik Holm feltett a kormánynak egy teljesen egyszerű kérdést: mi indokolja, hogy a kormány továbbra is be akarja zárni az ország atomerőműveit? 

Ez a látszólag szinte naiv kérdés ma Németországban komoly fejtörést okoz az ennek megválaszolására hivatott politikusoknál. Pedig Robert Habeck (FDP) gazdasági miniszter épp most hirdette meg a gázvészhelyzeti terv második szakaszát.

Talán az üzleti érdekek védelmezőjeként ismert politikusban is felmerült az, hogy zöldpárti kollégáival esetleg el kéne beszélgetnie arról, vajon az atomenergia kivezetése még mindig olyan jó ötletnek látszik-e.

Holmnak címzett válaszukban a kormány képviselői azonban csak jogi megfontolásokkal és biztonsági okokkal érveltek a további üzemeltetés ellen. A vészhelyzet kihirdetése állítólag semmit sem változtatott korábbi álláspontjukon.

Patrick Graichen államtitkár sem erőltette meg magát különösebben Holm kérdésére adott válaszában, amikor azt üzente, „meg kell jegyezni, hogy a gázfogyasztás még akkor is csak minimálisan csökkenne, ha az atomerőművek hátralévő üzemidejét meghosszabbítanák, mivel a német gázfogyasztás túlnyomó többsége az iparban és a háztartásokban hőtermelésre szolgál, az atomerőművek pedig csak villamos energiát termelnek.” Mármint csak gázprobléma van, villamosenergia-probléma nincs.

Leif-Erik Holm ezt a magyarázatot a Tichys Enblicknek küldött üzenetében szemfényvesztésnek nevezi. „Természetesen Németországnak is van villamosenergia-problémája - és ez egyre nagyobb lesz. Nem véletlen, hogy nálunk a legmagasabbak az áramárak a világon” - magyarázza Holm, aki arra figyelmeztet, hogy emiatt egész termelési láncok vándorolhatnak külföldre.

„A német kormány válasza, miszerint az áramtermelésre felhasznált gáz mennyisége elenyészően kicsi, egyszerűen nem igaz. Ezt már a Szövetségi Hálózati Ügynökség villamosenergia-piaci adatainak áttekintése is mutatja”, állítja Holm.

Az AfD politikusa szerint Németországban a földgáz még mindig jelentős arányt képvisel a hagyományos módon előállított villamos energiából. Az, hogy a gáztüzelésű erőműveket most széntüzelésű erőművekkel akarják felváltani, a gáztakarékosság szempontjából helyes, de a széntüzelésű erőművek ezután tartalékként hiányozni fognak. Az atomenergiát nem lehet megkerülni.

„Ha olcsó, biztonságos és ráadásul alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energiát akarunk, igent kell mondanunk az atomenergiára” - jelentette ki Leif-Erik Holm.

A Német Nukleáris Technológiai Szövetség (KernD) álláspontja szerint az atomerőművek további üzemeltetése a meglévő biztonsági szint veszélyeztetése nélkül is lehetséges. Tehát a hangoztatott biztonsági aggályok a zöldek fogságába került német kormánynál csak üres kifogásként értelmezhetők, a döntés klímaideológiai alapon született.

Ennek a politikai dogmatizmusnak nyilván nemcsak a német ipar fogja meginni a levét, de komoly kihatással lesz a hozzájuk kapcsolódó nemzetközi gazdasági érdekeltségeknek is.