"Csak fáradt" - legyintettek az orvosok a 2 gyermekes édesanyára: kiderült, halálos betegséggel küzd

Csak legyintett a háziorvosa a kétgyermekes édesanyára, amikor elment hozzá, hogy valami baja van. Az orvos szerint csak kimerült a gyereknevelésben. A nyugat-yorkshire-i Holmfirth-ből származó Louise MacLeodot nem győzte meg az orvos "diagnózisa", így amikor az állapota romlani kezdett, inkább a kórházba ment, hogy szakorvos vizsgálja ki. 

A háziorvos azért gondolt a kimerültségre, mert Louise csak nemrég szülte meg második gyermekét. Az orvos azt sem zárta ki, hogy szülés utáni depresszióban szenved a most már 44 éves nő. Louise azonban tudta, hogy ennél komolyabb lehet a baj, a nyakán ugyanis egy csomót tapintott ki. Észrevett magán más tüneteket is: folyton duzzadtnak érezte a nyirokcsomóit és fogyni kezdett. Az orvosok azonban ezek ellenére is csak gégegyulladással diagnosztizálták.

Azt mondták neki, hogy pihenjen, de a következő hónapokban újabb csomók jelentek meg, és egészségi állapota tovább romlott – a háziorvosok azonban továbbra is a gyereknevelésre és esetleges szülés utáni depresszióval magyarázták a tüneteit.

Végül Louise megelégelte ezt és magánorvost fogadott. Hodgkin limfómát diagnosztizáltak nála, miután 11 hónapig szenvedett rosszulléttől.

"Sokkot kaptam, főleg, hogy kicsi gyerekeim vannak, akikről gondoskodni kell. De azon kívül, hogy féltem a jövőtől, nagyon mérges lettem, hogy mennyi időt elvesztegettünk a háziorvosok miatt. A késlekedés könnyen az életembe is kerülhetett volna!" - fakadt ki Louise."Volt egy 20 hónapos és egy 5 éves kisgyerekem, épp most kezdte el az iskolát. El sem tudtam képzelni, hogy ne legyek mellettük és ne segítsem őket, miközben rettegtem, milyen kezelést kell kapnom."

10 hónapos kezelés vette kezdetét, amely 4 különböző kemoterápiás kezelést tartalmazott. Rettenetes szenvedéseket okozott az asszonynak, annyira lefogyott, hogy már csak 35 kilót nyomott. Az orvosok azt mondták, a legjobb esélye a túlélésre akkor lenne, ha csontvelő-átültetést kapna. Szerencsére kiderült, hogy bátyja,  Richard Burhouse ideális donor.

"Annyira szerencsés vagyok, hogy csodálatos bátyám készségesen részt vett a transzplantációban, hihetetlen volt a családomtól, barátaimtól és a St James csapatától kapott gondoskodás és támogatás."

Két évvel a diagnózis után az élete kezdett normalizálódni, visszatérhetett a munkához is. Rákmentesnek minősítették, azóta pedig családjával rákellenes jótékonysági szervezeteknek gyűjtenek adományokat.