
Elbagatellizálták az orvosok a kétgyermekes anyuka tüneteit, majdnem belehalt
A nő azonban nem hagyta magát, kórházba ment, és szakorvosokkal is kivizsgáltatta magát. Milyen jól tette!
Csak legyintett a háziorvosa a kétgyermekes édesanyára, amikor elment hozzá, hogy nem érzi jól magát. A szakember szerint csak kimerült a gyereknevelésben, hiszen nemrég hozta világra második gyermekét, még szülési depresszióról is beszélt neki, ám a nyugat-yorkshire-i Holmfirth-ből származó Louise MacLeodot nem győzte meg a diagnózis, így amikor az állapota romlani kezdett, inkább a kórházba ment, hogy szakorvos vizsgálja ki - írja a Bors.
Louise azonban érezte, hogy a baj komoly, eleinte a nyakán tapintott ki egy csomót, majd észrevett más tüneteket is: folyton duzzadtnak érezte a nyirokcsomóit és fogyni kezdett. Az orvosok azonban csak gégegyulladással diagnosztizálták. Pihenést rendeltek el neki, ám az állapota tovább romlott, újabb csomókat észlelt. De a szakemberek továbbra sem tulajdonítottak nagy jelentőséget a tüneteknek.
Végül a kétgyermekes anyuka magánorvost fogadott: Hodgkin limfómát diagnosztizáltak nála, miután 11 hónapig szenvedett rosszulléttől.
Sokkot kaptam, főleg, hogy kicsi gyerekeim vannak, akikről gondoskodni kell. De azon kívül, hogy féltem a jövőtől, nagyon mérges lettem, hogy mennyi időt elvesztegettünk a háziorvosok miatt. A késlekedés könnyen az életembe is kerülhetett volna
- fakadt ki Louise.
"Volt egy 20 hónapos és egy 5 éves kisgyerekem, épp most kezdte el az iskolát. El sem tudtam képzelni, hogy ne legyek mellettük és ne segítsem őket, miközben rettegtem, milyen kezelést kell kapnom" - tette még hozzá.
Ezt követően egy 10 hónapos kezelés vette kezdetét, amely 4 különböző kemoterápiás kezelést tartalmazott. Rettenetes szenvedéseket okozott az asszonynak, annyira lefogyott, hogy már csak 35 kilót nyomott. Az orvosok azt mondták, a legjobb esélye a túlélésre akkor lenne, ha csontvelő-átültetést kapna. Szerencsére kiderült, hogy bátyja, Richard Burhouse ideális donor.
Annyira szerencsés vagyok, hogy csodálatos bátyám készségesen részt vett a transzplantációban, hihetetlen volt a családomtól, barátaimtól és a St James csapatától kapott gondoskodás és támogatás
- mondta az asszony.
Két évvel a diagnózis után az élete kezdett normalizálódni, visszatérhetett a munkához is. Rákmentesnek minősítették, azóta pedig családjával rákellenes jótékonysági szervezeteknek gyűjtenek adományokat.






