Szóhoz sem jutottak a kárpátaljai gyermekotthonban, amikor megtudták, a leköszönő Fidesz-KDNP-s miniszterek nekik adományozzák a végkielégítésüket

„Harminc éve működünk, de ez egy eget rengető dolog… Egyelőre még csak ötleteink vannak, de nagyon sok tervünk van” – meséli lelkesen Katkó Andrea igazgatónő a Mandinernek, akit sűrű teendői között telefonon értek utol. Mint megjegyzi, ők is csak a sajtóból értesültek a nagy hírről: Gulyás Gergely leköszönő miniszterelnökséget vezető miniszter és kollégái „búcsúajándékáról”, vagyis arról, hogy a nekik járó tárcavezetői végkielégítést nem veszik fel, hanem arra kérik az új kormányt, hogy – az összes miniszter végkielégítését összeadva százmilliós összeget – utalja át a kárpátaljai Nagydobronyban működő Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon számára, amely most májusban ünnepelte fennállása harmincadik esztendejét egy hálaadó istentisztelettel.

Szóhoz sem jutottak a kárpátaljai gyermekotthonban

Az intézmény hatalmas és nemes terhet cipel:

Az örökbefogadások errefelé ugyanolyan nehézkesek, mint Magyarországon, a testvéreket pedig értelemszerűen nem lehet elszakítani egymástól, márpedig az otthon lakói között vannak, akik kilencen testvérek.

Bár nem egyik napról a másikra működnek, mindig vannak nehézségek – például legutóbb az áramszünetek idején egy nagy teljesítményű generátort kellett beszerezniük jókora summáért, mert különben egyszerűen nem tudtak volna mosni a gyerekekre –, most a legnagyobb gondjuk a helyhiány.

„Ez egy lányotthonként működött, 2024-ben jött csak az első két kisfiú, most már harmincon felül vannak fiúcskák, és próbáltunk kialakítani nekik részleget, a nagyobbacskáknak, ők 12 éves korukig vannak itt, de ez a részleg kicsi, szóval egy fiúház mindenképpen szükséges és az utógondozottaknak is lehet egy plusz lehetőség” – sorolja a terveiket Katkó Andrea, hozzátéve, ezt majd akkor tudják pontosabban kigondolni, ha megérkezett a támogatás, és látják, hogy mekkora összegről is van szó, a saját kuratóriumuk pedig döntést tud hozni róla.

A gyermekek Kárpátalja egész területéről érkeznek egyébként ide, akik onnantól kezdve, hogy az otthon átveszik őket, teljes szolgáltatást kapnak: orvosi ellátást (általános orvosi ellátást és ha kell, műtéteket), nevelést, oktatást.

Kiemelt ebből az utóbbi, ami azt jelenti, hogy a kis nebulók tizenegy különböző iskolába járnak. „Nem úgy vagyunk vele, hogy majd lesz, ami lesz, aki tehetséges, úgyis fennmarad, hanem mindenkinek igyekszünk segíteni kibontakoztatni a tehetségét” – mondja az igazgatónő. Ebben aztán van minden, zeneóra, nyelvóra, tánc, énekkar, művészet, sport, és sok program.

„Szerencsére nagyon kevés gyermek kallódik el, sokan pedig kiemelkedő eredményeket érnek el, éppen most diplomázott két fiatal hölgy, fantasztikus érzés volt ott lenni a diplomaosztójukon” – meséli. 

Pedig vannak, akik nem szimplán árvaként, hanem egyenesen utcagyerekként kerülnek be az intézménybe, úgy, hogy azt sem tudják, mi az a meleg leves, vagy miért kell minden nap fürdeni. 

„Most is volt egy egyéves kisfiúnk, aki nagyon rossz állapotban került hozzánk. Mostanra teljesen magához tért: kinőttek a fogai, mozog, elindult, pedig eleinte csak feküdni tudott szegény. Nagyon büszkék vagyunk rá.” – említi.

Pszichológus foglalkozik a traumák feldolgozásával, és fontos az utógondozás is, hiszen az egész munka kútba dobott energia lenne, ha ahogy betöltik a 18. életévüket, utcára tennék a fiatalokat.

A sérültek számára pedig egy szeretetotthont működtetnek, őket is képességeik szerint bevonják a különböző ház körüli munkákba, és ugyanúgy részt vesznek mindenféle foglalkozáson.

„Hihetetlen energiával tölt fel ez a sok gyerek, az, hogy huszonöt óvodáskorú kicsi itt szaladgál, csivitel körülöttünk, nagy áldás, hogy felnőttként mindebben részt vehetünk” – mondja Katkó. A mostani adomány pedig, mint kiemeli,