Aimo Koivunen különleges utazása a metamfetamin pszichózisban

A II. világháború temérdek érdekes történettel van tele, de talán egyik sem annyira abszurd és szórakoztató, mint a finn katona története aki túladagolta magát egy metamfetamin nevű kábítószerrel, és pszichózisba esett.

A 20. század elején rengeteget fejlődött a gyógyszeripar, és ekkor jelentek meg olyan mára már illegális szerek is mint a kokain, amfetamin, vagy metamfetamin. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy ezeket a hadseregek előszeretettel használták katonáik kifáradása vagy depressziója ellen. Ilyen volt a Pervitin is, ami gyorsan-ható metamfetamint tartalmazott, és a tengelyhatalmak hadseregeiben alkalmazták, olykor "átütő" sikerrel.

Az első alkalom

Történetünk 1944. március 8.-án kezdődik, a második szovjet-finn háború idején. A 26 éves Aimo és csapata ekkor már két napja megállás nélkül utazott, így hát úgy döntöttek megállnak egy kisebb pihenőre. Ám a nyugalom nem tartott sokáig: A szovjetek körbevették őket, és azonnali támadást indítottak, így nem maradt választásuk és menekülőre fogták. Sífelszerelésüknek hála gyorsabban haladtak a szovjeteknél, de a dermesztő hideg és kimerültségük miatt jelentősen hátrányba kerültek. Aimo, aki a elsőként haladt a sorban, elhatározta hogy eljött a Pervitin ideje. A menekülés, a stressz, a fáradtság mind-mind közös szerepet játszottak abban, hogy végül egyetlen tabletta helyett egy teljes dobozzal vett be belőle, egyetlen pillanatnyi kétely nélkül.

Aimo hamar megérezte a hatását: Azonnal jobb kedvre derült és a fáradtsága is tova szállt, így már teljes erőből volt képes vezetni a csapatot. Nem sokkal később viszont a mellékhatásait is érzékelte már: A táj elmosódott előtte, az alakok meghatározhatatlan formát öltöttek, tudata elködösült és percenként aludt el, majd ébredt fel ismét. A történet további része ködös: Aimo beszámolója alapján az egész olyan érzés volt mintha folyamatosan álmodott volna. Legtöbbször fogalma sem volt arról, hogy éppen mit csinált és miért, vagy hogy meddig. A társai látván állapotát úgy döntöttek elveszik a lőszerét, és egy időre magára hagyják.

Amíg ő aludt

Mikor felébredt fogalma sem volt róla hova került és mi történt vele. Társait elvesztette, így egyetlen segítsége iránytűje volt, amivel vállvetve vágott neki az ismeretlen tájaknak felkutatni csapatát. Több órányi kiesés után ébredt arra, hogy egy domboldalról csúszott lefelé, egy távoli füstfelhőt felé. Bizakodva tekintett rá: Végre megtalálta elveszettnek hitt csapatát! Összeszedte magát és síelni kezdett, de nem számított arra ami valójában várta: Egy szovjet tábor.

Rémületében már képtelen volt lassítani, így egyetlen választása maradt: Elkiáltotta magát, majd teljes sebességgel végigszántott a táboron. Bár a szovjetek üldözőbe vették, időközben beesteledett és elvesztették a nyomát. Aimo fenyőrügyekből főzött teát, majd lefeküdt aludni, de az éjszaka nyugodott mea: A sötétben két vöröslő szempárt pillantott meg, acsargó fogak csattogását hallotta. Kését előre tartva feküdt a hóban mikor a farkas ráugrott, és ekkor…

Aimo felébredt. Az iránytűjét törte össze egy fán. Se kés, se farkas nem volt. Ezt követően hanyagolta az alvást és tovább indult a sötétségben, még inkább elveszve. Egy teljes nappal később viszont úgy tűnt végre, hogy kezdenek helyére állni a dolgok, sőt, még egy barátjával is sikerült találkoznia. Ekkor végre kipihenhette magát, és egy társalgással később tovább indultak az erdőben.

Aimo megint felébredt, ekkor már elhagyva a táskáját és minden maradék felszerelését is, és ismét leszállt az éj. Aimonak sikerült egy elhagyatott kunyhót találnia az erdőben, ahova hamar be is rendezkedett. Bár élelmet nem talált, poharat már igen amiben feltudott melegíteni havat. A probléma már csak az volt, hogy kandalló híján a padlóra építette a tűzrakást, de ez kicsit sem zavarta. Mikor a tűz terjedni kezdett, arrébb feküdt. Majd megint. Aztán ismét. Az utolsó pillanatban távozott csak a kunyhóból, mikor az már teljesen összeomlott.

Lábatlankodás a táborban

Másnap egy kitaposott utat követve tényleg rátalált egy német táborhelyre. A kapuból kiáltozott feléjük, de miután nem kapott választ úgy döntött belép. Alig tett meg pár lépést, bal lábbal egyenesen egy aknára taposott, és métereket repült hátra. Egyenruháját eltépve sikerült bekötöznie és megállítania a vérzést, ekkor továbbkúszott, ezúttal egy ajtóig: Ami szintén élesítve volt. A második robbanástól legalább harminc métert repült, és a további napokat fe ve töltötte.

Több nap telt el mire egy német repülő rátalált. Odáig csak havat evett, illetve a síbotjának maradékával sikerült levadásznia egy madarat, amit nyersen kellett elfogyasztania. Mikor a hadikórházban ellátták, a szíve 200-at vert percenként és pusztán 43 kiló volt a súlya. Összesen két hétig keresték, és több mint 400 kilométer távolságot tett meg onnan ahol utoljára látták.

Aimot azonnal leszerelték, és élete hátralévő részét sikerült egészségesen leélni. Összesen 71 évet élt.