
Figyelmeztet a NASA: Hatalmas aszteroida éri el a Napot, jön a veszély
Veszély közeledik. A Nap darabokra szaggatta, hatalmas aszteroida tart a Föld felé.
A Nap hatalmas darabokra tépett szét egy aszteroidát, és most a Föld az éppen széteső törmelékek útjában van. Látványos jelenség lesz az aszteroida darabjainak megérkezése – figyelmeztetett a NASA egyik tudósa.

Fotó: SNEHIT PHOTO / Shutterstock
Széteső aszteroida közelít a Föld felé
Több millió meteor-megfigyelés átvizsgálása során a tudósok egy 282 hullócsillagból álló csoportot észleltek. A kutatók szerint ezek a sziklás törmelékdarabok egy széteső aszteroida, vagy szikla-üstökös maradványai, amely túl közel került a Naphoz. Most, ahogy bolygónk áthalad a szikla-üstökös zsúfolt nyomán, a lelkes csillagászok a Földről megfigyelhetnek egy vadonatúj meteorzáport, amely megvilágítja az eget. Bár nem lesz olyan látványos, mint a már jobban ismert meteorzáporok, mégis ez a lenyűgöző jelenség egyedülálló megfigyelést nyújt a tudósoknak.
Dr. Patrick Shober, a NASA Johnson Űrközpontjából, a The Conversation című lapban a következőket írta az égi eseményről: „Ami ezt a felfedezést olyan izgalmassá teszi, az az, hogy lényegében egy rejtett aszteroida darabokra sütésének tanúi vagyunk.”
Ezt a kis meteorzáport alaposan megvizsgálva Dr. Shobernek sikerült rekonstruálnia az eredetét. Ami ezt a meteorzáport olyan egyedivé teszi, az az, hogy úgy tűnik, egy ritka típusú objektumból származik, amelyet „szikla-üstökösnek” neveznek.
A legtöbb meteorzápor üstökösökből származik, amelyek szétesnek, amikor jégfelületük a Naphoz közeledve szilárd halmazállapotból gázhalmazállapotba kerül, egy szublimációnak nevezett folyamat során. Az aszteroidák akkor válhatnak aktívvá, ha egy közeli bolygó gravitációs ereje szétszakítja őket, vagy ha túl gyorsan forognak, de bizonyos körülmények között úgy is viselkedhetnek, mint a üstökösök. Ha egy száraz, sziklás aszteroida rendkívül közel kerül a Naphoz, vagy rendkívüli erők hatnak rá, akkor szintén széteshet, és poros nyomvonalat hagy maga után, amely pont úgy ragyog, mint egy üstökös csóvája.
Dr. Shober így fogalmazott: „Abból, ahogyan ezek a meteorok szétesnek, amikor belépnek a légkörünkbe, arra következtethetünk, hogy viszonylag törékenyek, de ellenállóbbak, mint a üstökösökből származó anyagok. Ez az eredmény arra utal, hogy a Nap intenzív hője szó szerint megrepeszti az aszteroida felszínét, kiszabadítva a benne rekedt gázokat, és ezáltal összeomlását okozva.”
Az aszteroida drámai önmegsemmisülése „extrém pályájának” következménye, amelynek során a Földnél csaknem ötször közelebb kerül a Naphoz.
A meteorzáporok akkor keletkeznek, amikor a Föld áthalad az űrben szétszórt por- és apró szikladarabok felhőjén, amelyek a légkörbe hullva vakító villanással elégnek.







