
Így lesz a politikusok fejéből kutyaház - elképesztő sors vár a választási plakátokra
A plakátok általában a kukában végzik, de egyre több kreatív megoldást találnak ki az emberek az újrahasznosításra. A választási plakátok új élete egészen elképesztő.
A választások után még hetekig velünk maradnak a kampány nyomai: a villanyoszlopokra ragasztott mosolyok, a kerítésekre feszített ígéretek és a jól ismert, illetve ismeretlen arcok, amelyek mintha nem akarnának búcsút inteni. Pedig a szabály egyértelmű: a szavazás napját követő 30 napon belül a választási plakátokat el kell távolítani, és ezért elsősorban azok felelnek, akik kihelyezték őket vagy akiknek az érdekében kikerültek.

Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kampányanyagok sorsa egyenlő a szemétteleppel. Sőt, egyre többen gondolkodnak úgy, hogy ezek a strapabíró, vízálló kartonplaszt táblák valójában kifejezetten értékes alapanyagok, csak eddig nem így néztünk rájuk.
A legkézenfekvőbb ötletek a barkácsolás világa felől érkeznek. Van, aki épp erkélyt újít fel, és már számolja, hány plakát kell ahhoz, hogy belülről burkolja a repedezett üvegfelületeket. Mások kertészkedéshez használnák: magaságyások oldalfalaként, palántázó felületként vagy akár ideiglenes kerti burkolatként. A vízállóság és a tartósság itt kifejezetten előny.
De akadnak ennél merészebb elképzelések is. Egyesek szerint a plakátok hő- és vízszigetelésre is alkalmasak lehetnek. Nem olyan vastagok, mint a hagyományos szigetelőanyagok, de két rétegben, eltolva már egészen hatékony megoldást adhatnak. Innen pedig már csak egy lépés a fantázia: domboldalba süllyesztett, félig földbe vájt bivakkunyhó, fa ácsolattal, kívül befüvezve – belül pedig kampányplakát-szigeteléssel. Furcsán hangzik, de a túlélőépítészet világában ez már egyáltalán nem sci-fi.
A közösségi hasznosítás irányába mutat az az ötlet is, hogy állatmenhelyek kapják meg az összegyűjtött táblákat. Kutyakennel oldalfalaként vagy szél- és esővédelemként kifejezetten praktikusak lehetnek, és egy-egy menhely számára komoly segítséget jelenthet az ilyen típusú felajánlás.
Különös újrahasznosítási ötlet a művészet oldaláról érkezett. Nem egy alkotó használ már most is választási plakátokat festővászonként. Az eredeti üzenet eltűnik, helyét új jelentés veszi át, a politika szó szerint átfestésre kerül. Egy kampányarcból így válhat absztrakt kompozíció vagy éppen társadalomkritikus installáció.
Közben az interneten is új életre keltek a kampányplakátok: egyre többen hirdetik őket különböző adok-veszek felületeken „emlék” vagy „relikvia” megjelöléssel. Van, aki nosztalgiából, más inkább üzleti érzékkel csap le rájuk – és nem ritkán egészen merész árakat kérnek értük. Egy-egy ismertebb politikus arcképével ellátott darab már-már műtárgyként jelenik meg a hirdetésekben, több tízezer forintos árcédulával, mintha legalábbis limitált szériás gyűjtői kincs lenne.






