
“Csendesen figyeli a fények csillogását és várja a csodát” - Így telik a 10 éves, sztrókos Hanna karácsonya
Hanna tízéves kislány, aki minden reggel a „szeretlek” szóval kezdi a napot és példát mutat kitartásból, valamint a szeretet erejéből. Születésekor három vérrög szóródott szét az agyában, és egy műthetetlen sztrók örökre megpecsételte a sorsát.
Füzesabony közelében, egy apró, mindössze hatszáz fős faluban él Czékmány Zsoltné Barczai Zsuzsanna a tízéves lányával, Hannával. A kislány élete a világra jötte után gyökeresen megváltozott: egy sürgősségi császármetszés során három vérrög keletkezett az agyában, és egy műthetetlen sztrók határozta meg a sorsát. Az orvosok akkor azt tanácsolták az édesanyának, hogy hagyja a kórházban, mert „csak vegetálni fog”.

“Meggyújtottuk az advent utolsó gyertyáját és csendben imádkozunk” - így karácsonyozik a kis Hanna, aki sztrókkal küzd
Hanna minden reggel ugyanazzal a szóval kezdi a napját: „szeretlek”. Ez az egyszerű, mégis rendkívüli gesztus hűen tükrözi a család mindennapjait: a szeretet erejét, amely nem gyógyít ugyan, de teljes életet ad.
Soha nem felejtem el azt a pillanatot – az orvosok nem adtak reményt, de én nem engedtem el a kezét. Tudtam, hogy minden nap, minden apró mosoly, minden egyes szeretetből adott pillanat számít
– meséli Zsuzsanna, kislánya betegsége kapcsán.
A mi karácsonyunk nem hivalkodó, csak csendben figyeljük a fényeket és reméljük a jövő megadja a járás szabadságát
– teszi hozzá.
Most a család nem a rohanásról vagy a karácsonyi készülődésről beszél, hanem a csendes, belső csodákról.
Ma fellobban a negyedik gyertya fénye is. A szereteté. Azé a szereteté, ami akkor is világít, amikor már nagyon fáradtak vagyunk, amikor a remény néha csak pislákol, de mégis ott van... bennünk
– mondja ünnepi hangulattal Zsuzsanna.

Hanna nem tudja, mi az advent, nem számolja a napokat karácsonyig, de érzi a meleget, érzi, amikor szeretettel szólunk hozzá, amikor simítjuk a kezét, amikor hiszünk benne akkor is, amikor nehéz
– teszi hozzá Zsuzsanna.
A család számára a negyedik adventi gyertya nem csupán a karácsonyt jelképezi, hanem a mindennapi kitartást, a szeretetet, a reményt, amelyet Zsuzsanna és Hanna együtt élnek át minden nap.
Idén különleges álom kezd valóra válni: Hanna közel kerülhet a Trexo járássegítő robothoz, amely esélyt adhat neki a mozgásban való fejlődésre.
Ez még csak a kezdet – Egy gondolat, egy remény. De minden apró lépés számít. És együtt talán lehetséges, hogy Hanna elérje, amiről mindig is álmodott: a mozgás szabadságát
– magyarázza Zsuzsanna.
A család minden támogatást hálásan fogad: legyen az egy megosztás, egy jó szó, egy ima, vagy akár adomány. Minden apró segítség erőt ad Hannának és édesanyjának.
Köszönjük, hogy velünk vagytok. Hordozzátok Hanna történetét, hozzatok hitet és fényt az életünkbe. Ez a negyedik gyertya ma értetek is ég
– zárja gondolatait Zsuzsanna, a járásáért küzdő kis Hanna anyukája.






