Krausz Gábor
Carl Lutz svájci diplomata védett házai ma is állnak, lakóik pedig gyakran mit sem tudnak otthonuk hősies múltjáról. A falak, ha mesélni tudnának, elmondanák, hogyan menekült meg több ezer, üldözött zsidó honfitársunk.
Falak, amelyek ma is állnak, több ezer zsidót védtek meg a biztos haláltól. Képzeld el, hogy nap mint nap belépsz a lakásodba, és fogalmad sincs róla, hogy ugyanott 80 évvel ezelőtt több tucat ember bújt el a halál elől. Ez nem egy Netflix-sorozat sztorija, hanem a valóság Budapesten. Carl Lutz, a második világháború alatt Budapestre akkreditált svájci diplomata, több mint 62 000 zsidót mentett meg a biztos pusztulástól, gyakran egy-egy ház falai mögé rejtve őket.
Az egyik legismertebb „védett ház” a Vadász utca 29. szám alatt található Üvegház, mely ma is áll, és lakott. De nem ez az egyetlen. Összesen 76 ilyen épület volt, közülük sok a mai napig használatban van. A Szent István park, a Pozsonyi út, a Dob utca vagy éppen a Csáky utca környékén sétálva teljesen hétköznapi házakról van szó: ezek az épületek egykor a halál árnyékában nyújtottak menedéket.
Lutz a svájci követség védelmét „családonként” értelmezve tízezrével adott ki védleveleket (Schutzbriefeket), és sokszor ezek alapján szervezte meg a védett házak hálózatát.
A házakra, vörös alapon fehér keresztet festettek, jelezve a svájci diplomáciai védelmet. Persze sokszor hiába, a nyilasok így is betörtek a védett házakba.
A Pozsonyi út 49. is ilyen védett ház volt. Egy harmadik emeleti lakásban 80 zsidó lakott két szoba hallban. A Szent István park környéke volt az úgynevezett nemzetközi gettó területe. Ott a házakban több zsidó is lakott svájci diplomáciai védelem alatt.
A csillagos házak közül is sok áll még, ahová a magyar kormány rendeletére kellett költözniük a zsidóknak. Az interaktív térkép segítségével megismerheted azokat a budapesti épületeket, amelyekben ebben az időben zsidók laktak. A térkép ide kattintva érhető el.
A legmegdöbbentőbb, hogy rengeteg jelenlegi lakó nem tudja, hogy otthona valójában történelmi emlékhely. Egy ilyen házban élő lakó elárulta:
Csak akkor tudtuk meg, hogy mi volt ez a ház, amikor egy turista megállított minket a kapuban és mesélt Carl Lutzról. Mi meg csak néztünk.
Az oldalon többen osztanak meg saját történetet, emléket.
Negyedmagammal – két nagynénémmel és egyikük férjével – jutottam a csillagos házba, amelyet már ismertem, mivel nővérem ott élt hozzátartozóival. Nyolcan osztottuk meg a 2 szobás lakást
- írja visszaemlékezéseiben Dr. Grosz György.
Gyerekkori élményéről számol be Komlós Tamás is az oldalon. Ő a Dob utca 11-ben lakott.
12 éves voltam, amikor a németek megszállták Budapestet. Itt, ebben a házban éltem nagyszüleimmel, Deutsch Árpáddal és Etellel, valamint bátyámmal, Komlós Róberttel. Ebből a házból vitték el a halálba nagyapámat, innen kerültünk - nagy viszontagságok után – vissza, amikor már gettó volt, miután megjártuk a svájci „védettházat” (ahonnan kis híján a Szent István téri Duna-szakaszba lőttek minket - ez egy külön rémálom), a Légrádi Károly (Balzac) utca 43-as számot. Dob utca 11! Szerettem ezt a kétemeletes házat.
A holokauszt a náci Németország által irányított, módszeres népirtás volt, amely során több, mint hatmillió zsidót gyilkoltak meg, köztük több százezer magyar állampolgárt is. Budapesten, a vérkorszak 1944-ben érte el a tetőpontját: a német megszállás után rövid időn belül gettókat hoztak létre, tömeges deportálások kezdődtek Auschwitz felé. A főváros utcáin nyilas fegyveresek tartották rettegésben az embereket. Ekkor kezdődött Carl Lutz hősies embermentő munkája.
.