Krausz Gábor
Régen hatalmas termelés folyt itt. A Lánchíd is ennek a vasgyárnak köszönhető. Ma már csak urbexesek járnak az épület falai közt.
Napjainkban virágkorát éli az urbex, az elhagyott helyek látogatása. A düledező falak romantikája tagadhatatlan: van valami elképesztően izgalmas olyan helyekre bepillantani, amit ugyan emberi kéz épített, de mára lassan az enyészeté lett. Ilyen az a dernői vasgyár is, ahol korábban nem csak elképesztő termelés folyt, de még a Lánchíd elemei is itt készültek.
Dernő kis falu a mai Szlovákia területén, Rozsnyótól 10 kilométerre. Kétszáz évvel ezelőtt (ekkor még Magyarországhoz tartozott a település) itt állt hazánk legnagyobb vasgyára. A gyár jelentőségét jól mutatja, hogy még a Széchenyi lánchíd vaselemeit is itt gyártották le és innen szállították Budapestre. Fénykorában a vasgyárban bányászokkal együtt 300-an dolgoztak, de aztán egyre veszített a jelentőségéből, végül pedig 1915-ben bezárták. A bejárati épület azonban a mai napig áll. Ugyan eléggé rogyadozik, mégis emlékeztet arra, hogy egykor egy hatalmas vasgyár működött itt.
Galériánkban, mely az alábbi képre kattintva nézhető végig, betekinthetsz az elhagyatott gyárépületbe:
Az urbex az urban exploration rövidítése, ami magyarul városfelfedezést jelent. Az urbex egy elterjedt szabadidős tevékenység, aminek már saját szubkultúrája van. A városfelfedezés lényege, hogy elhagyatott, lepukkant, romos, vagy éppen működő, de elzárt, ember alkotta helyekre vagy tárgyakhoz jussunk el. Az urbexesek célpontjai lehetnek például elhagyatott városok, gyárak, kórházak, elmegyógyintézetek, börtönök, csatornahálózatok, alagutak, katakombák, ipari és katonai létesítmények, vagy éppen magára hagyott parasztházak, tanyák.