Szoboszlai Dominik
Bár sokan az életük utolsó éveiben már csak pihenésre és nyugodt hétköznapokra vágynak, van, aki nem lassít, hanem épp ellenkezőleg: új lendületet vesz. Az ösztönzi, hogy mások hasznára lehet. A Vakok Otthona egykori igazgatónője ma is segíti az otthon lakóit.
A Szegedi Vakok Otthona - ma már Szőke Tisza Otthon - a mai napig kiemelkedő szerepet játszik Szeged életében. Az intézmény korábbi igazgatónője csak a beosztásától vált meg, a munkától nem: még mindig lendület és elhivatottság jellemzi. Lázár Sándorné Mária már 83 éves, de a kora nem tartja vissza az aktív és pörgős élettől. Marika - ahogyan mindenki szólítja az otthonban - 1976-tól közel negyven évig volt igazgató ott, ahol közel másfélszáz vak, gyengénlátó és halmozottan sérült emberről gondoskodnak. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett igazgatónő azonban folytatja munkáját: még 83 évesen is tele van energiával és lelkesedéssel.
Sokan azt gondolják, amikor bezárul az újszegedi Vakok Otthona súlyos vaskapuja, hogy a fény sem hatol át rajta. Pedig odabent nincs örök sötétség. Sőt. A Vakok Otthona vidám, napsütéses hely. S bár a fénysugarakat a legtöbb lakó nem a szemével látja, azok mégis ott vannak, meleget sugározva
– írta az intézményről 1998-ban Kéri Barnabás, Lázárné Marika igazgatása idején. Ma is hasonló légkör járja át az intézményt, melyet Marika a mai napig látogat - bár már hivatalosan nem ő vezeti.
Szeretettel és odafigyeléssel kell bánni velük. A legnagyobb öröm, amikor valóban jobb életet élhetnek a támogatásom révén. Amíg tehetem, segíteni fogok nekik
– osztotta meg érzéseit Marika. Hozzátette: az emberek szeretete, a kedvesség és a szorgos munka meghozza a gyümölcsét.
A vak, halmozottan sérült, idősebb emberek problémája és ellátása rengeteg kihívást jelentett Marikának. Az ő vezetése alatt a Vakok Otthona sokat fejlődött. Marika sok nyugati országba ellátogatott, hogy megismerje az ottani szociális otthonokat és azok mintája alapján javította, megújította a körülményeket és gazdagabbá tette az intézet életét.
Gondozottjai mindig felvillanyozódnak, mihelyst meghallják Lázár Sándorné Marika csengő hangját. Felkapják a fejüket és öleléssel köszöntik az örökké mosolygó igazgatónőt.
Hunyd be a szemed és menj végig egy szobán. Megtapasztalod, milyen a látás hiánya. A hasonlat sántít, mert te kinyitod a szemed és látsz. A vak ember ezt hiába teszi. Nem szeretem a másság fogalmát. Izolál, stigmatizál. Nincs másság, csak ember van, aki jó vagy rossz, szerény vagy gazdag lelkivilágú
- vélekedik Marika, aki ma is a szívén viseli a gondozottak sorsát.
Megdöbbentő, hogy ennyi év után is támogatja azokat, akik nem láthatják a világot a szemükkel, de mégis szeretnének teljes életet élni. Marika példája azt mutatja, hogy sok esetben az élet addig tart, amíg van erőnk, van remény.
Az egészség kulcsa a pozitivitás
- adta titka megfejtését Marika. Családtagjai és barátai szerint nemcsak a munkájában, hanem a személyes életében is állandóan aktív. Bár sokan ebben a korban már visszavonulnak, Marika minden reggel frissen és energiával teli ébred. A titka? A rendszeres mozgás és az aktív életmód. Marika hisz abban, hogy a test és a lélek egyaránt fontos szerepet játszik a hosszú és egészséges életben.
Mozgás nélkül nem lennék az, aki vagyok. Sokat sétálok és figyelek arra, hogy egészségesen étkezzek
– mesélte. A napjai tele vannak találkozókkal, egyeztetésekkel, rendezvényekkel, de emellett is kitartóan látogatja a Vakok Otthonát, az ott élők legnagyobb örömére.
"Nem világtalanok ők" – vallja igaz hittel Lázár Sándorné Marika.
A világuk gyakran színesebb, mélyebb érzésekkel teli, mint a látóké.
A Délmagyarország című lap írta egykor, beszámolva az otthonról: "Egy tizenhat éves vak kislánytól egyszer azt kérdezték, milyen is lehet egy hajnal. Így válaszolt: A hajnal egy olyan csodálatos dolog lehet, mint az öröm, melyet újra érzek minden jónak a kezdetén. A Vakok Otthonában gyakran van hajnal." Ezt Marika is így gondolja, ezért húzza vissza mindig a szíve.