tóth gabi
A Soltvadkerttől egy kőhajításnyira található kis Vad-Kert a Brosius-Szomor házaspár és két gyermekük otthona. A mintegy 10 hektáros terület körül nem éppen hétköznapi állatok élik mindennapjaikat. A családi birtok egy igazi kis csodavilág az ott élő fehér szarvasokkal és a többi agancsos négylábúval.
Az ember el sem hinné, ha nem a saját szemével látná, amit Brosius-Szomor Dóráék Vad-Kertjében tapasztal: a négytagú család birtokán ugyanis szarvasok élnek, akik olyannyira megszokták az ember közelségét, hogy akár meg is lehet őket simogatni. A Soltvadkert közvetlen határában megbúvó kis birtok az ünnepek idejére egy hamisítatlan kis karácsonyi csodavilággá változik az ott élő fehér szarvasokkal és dámszarvasokkal, akik megszelídültek a róluk gondoskodó emberek közelében.
Én már így nőttem fel: a szüleim és a nagybátyám kezdték el a szarvastartást. Ők hobbi szinten foglalkoztak ezzel, aztán a későbbiekben, amikor én elkezdtem ezzel foglalatoskodni, akkor szerettem volna ezt professzionális szintre fejleszteni és úgy érzem, hogy sikerült is
– mondja Dóra, miközben a tenyeréből eteti az egyik általuk tenyésztett fehér gímszarvast. Azt pedig, hogy tényleg profi szarvastartó, maguk a jószágok is alátámasztják azzal, ahogyan elindulnak felé, miután meghallják az etetés idejét jelző kapucsukódást.
Szinte hihetetlen, ahogy az egyébként vadon élő és az embert messziről kerülő állatok meg sem állnak a kézben tartott etetővödörig, hogy aztán karnyújtásnyi távolságból falatozzanak belőle és még simogatni is hagyják magukat!
Ők dámszarvasok. Onnan lehet felismerni, hogy pöttyösek, a bikák pedig lapátos agancsot növesztenek. Ők sokkal könnyebben szelídülnek, mint egy őz, vagy egy gímszarvas. Ők igazából megszelídültek attól, hogy sokat vagyunk közöttük
– meséli Dóra, miközben a szarvasok tényleg a tenyeréből falatoznak. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a látszat csalóka. „Most itt nagyon szelídnek látszanak, de hogyha én megpróbálnám őket innen kivenni, vagy autóba rakni, akkor előjönne belőlük, hogy vadállatok. Lehetetlen lenne, hogy én csak úgy elvigyem őket valahova.”
Pedig karácsony közeledtével bőven lenne igény a patásokra – még ha nem is rénszarvasokról van szó. Igaz legalább ennyire ünnepi hangulatú a Dóráék által helyben tenyésztett fehér gímszarvasok látványa is.
Furcsa telefonhívásokat szoktam kapni ilyenkor, karácsony közeledtével. Például, hogy bérelhetnek-e ki szarvast az ünnepek idejére, meg, hogy elmennék-e ide-oda, hogy simogatást rendezzek a Télapóval közösen. Nehéz elmagyarázni, hogy ezek az állatok most hiába tűnnek jámbornak, azért tudnak veszélyesek is lenni, pláne ha ki akarnám mozdítani őket innen, a jól megszokott környezetükből.
Ugyanakkor az állatok itt helyben is megteremtik a karácsonyi hangulatot: az általuk évente elhullajtott agancsokból Dóra adventi asztali díszt, koszorút, sőt, karácsonyfát is készít!
Én nagyon szeretem ezeket a hullajtott agancsokat adventkor használni. Majdnem az összes családtagomnak ilyen adventi díszeket készítek. De most karácsonyfát is készítettünk belőlük. Az a jó a szarvasagancsban, hogy a természet adja nekünk az által, hogy minden évben elhullajtják az agancsot és aztán újra is növesztik minden évben. Ez a természet csodája!
A csodákról pedig tudjuk, hogy karácsony közeledtével még inkább felértékelődnek.