Böjte atya: Meg kell tanuljunk átdöfött szívvel is szeretni, talpra állni és továbbmenni

Böjte Csaba testvér és gyermekei különleges helyekre utaztak a nagyhéten, a történelmi jelentőségű Boli-barlangban jártak, ahol közösen imádkoztak. A természet alkotta barlang egyúttal misztikus kegyhely is, hiszen a falán mintha Szűz Mária alakja sejlene elő. A ferences rendi szerzetes egyébként a közelmúltban tért haza Kárpátaljáról, ahol magyar testvéreinket, iskolákat, árvaházakat és temetőket látogatott meg.

Ripost: Miért a Boli barlangot választotta a húsvét előtti utazáshoz?

Böjte Csaba: A Boli a Déli-Kárpátok egyik legszebb barlangja. A jégkorszakban keletkezett, amikor egy Duna méretű folyó hömpölygött keresztül a szakadékon, kivájva a barlangot, amiben jelenleg is folyik egy 1 kilométer hosszú patak. Itt, a kicsit megvilágított, de mégis sötét barlangban imádkoztunk nagyszalontai gyerekeinkkel. Nagycsütörtökön pedig felmentünk Gyulafehérvárra, az ezeréves székesegyházunkat látogattuk meg, és sok más helyre mentünk még. Oda is, ahol kevesebb a hívő, így megtöltöttük gyerekzsivajjal, vidámsággal az ő napjukat is. Mindenhol volt szertartás, a gyerekek verseket mondtak, együtt imádkoztunk. Próbáltuk közösen megérteni, hogyan volt lehetséges, hogy annak ellenére, hogy Jézus nagycsütörtökön és nagypénteken annyi nehézségen ment keresztül, mégsem borult ki. Nem kezdett veszekedni senkivel. Feltámadás után sem mondta, hogy "na gyertek, rúgjuk szét Heródes portáját". Hanem megőrizte lelke nyugalmát. Fontos ez, hiszen ezek az árva gyerekek is sok mindenen keresztül mentek, ezért meg kell tanulniuk uralkodni önmagunkon. Ebben lámpás a mi urunk Jézus Krisztus, aki azt mutatta meg, hogy ugyan van baj a világon, de vegyük vállunkra a keresztet, segítsünk egymáson, és akkor lesz biztosan szebb a világ!  

Ripost: Mit tapasztalt a kárpátaljai utazása során, hogyan élnek most ott?

B. Cs: A kárpátaljai magyar pedagógusok hívtak meg előadást tartani, és ha már ott voltam, több településre ellátogattam. A magyar konzulátusnak köszönhetően sokat láttam és rengeteg információt szereztem utam során. Sajnos minden városban ott vannak a katonatemetők, már messziről látszódnak a sírok mellett lévő zászlók és virágok, közelebbre menve pedig a síró özvegyek és árván maradt gyerekek. A kicsik gyakran kiviszik a kedvenc játékaikat, plüssmackókat és édesapjuk sírjára helyezik őket. Szívfájdító. A sírokon lévő képekkel szintén nagyon nehéz szembenézni, hiszen olyan fiatalemberek mosolyognak róluk, akik bajtársiasságból mentek, vagy gyakran kényszerítve vitték el katonának. Olyan arcú emberek, akikkel bármikor leülnék meginni egy kávét, de nem lehet, mert meghaltak. Maguk után hagyva a szerelmüket, az árváikat, akiknek erre megnyugtató szót nem lehet mondani. Senki nem tudja, hány ember halt meg eddig, de több százezer férfiról beszélnek. Mindannyian imádkozzunk az áldott békéért, ennél fontosabb semmi sincs! 

Ripost: Maradtak még férfiak Kárpátalján?

B. Cs: Nagyon sok férfit elvittek katonának, akiket nem, azok bujkálnak vagy már elmenekültek a kényszersorozás elől. Van olyan falu, amelyet körbevettek a katonák és 60 férfit összefogdostak. A mezőre is utánuk mentek, még az ágy alól is kirángatták őket. A falubeliek sokkos állapotba kerültek, mindenki sírt. Ez szőrnyű. Kárpátalján a háború nem a helyi kis közösségnek az érdeke, hanem a nagypolitikáé. A helyiek nem bíznak abban, hogy ebből ukrán győzelem lesz, ennek ellenére a békéért hivatalosan nem szabad imádkozniuk, csak a győzelemért. Ez nagyon megrázó! A Föld egy mentőcsónak, fekete sárgolyó az égen, amelyen megkapaszkodott az élet. Nyolc milliárdan itt vagyunk rajta és úgy ugrálunk, mintha nem is tudom, milyen életbiztosításaink lennének. Azt gondolom sokkal alázatosabbnak, türelmesebbnek, nyugodtabbnak és bölcsebbnek kellene lennünk. A szolgáló szeretet útján kell menni, nem pedig a hatalom után kell koslatni. Nem az a fontos, ki tud a másiknak parancsolni és nem olyan kincseket kell gyűjteni, amit a rozsda szétrág, hanem a jó cselekedetek kincseit. Jézus Krisztus a világ minden problémájára megfelelő választ adott, csak ezt vegyük komolyan és éljük meg. Ezért is nagyon fontos a húsvét, mert ez vár mindannyiunkra. Vagy betegágyból vagy másképp, de mindenkinek fel kell mennie a maga golgotájára. Biztos, hogy mindannyiunk mellett lesznek, akik "feszítsd meg!"-et kiáltanak, verőlegények vagy siratóasszonyok, de adja Isten, legyenek mellettünk vigasztaló, bátorító Veronikák és segítő, jóságos Simonok is. Mindezért tehát, ne háborúzzunk, hanem szeretetben fogjunk össze és egymást bátorítva, vigasztalva, örömteli húsvéti ünnepet kívánva éljük az életünket.         

Ripost: Önnek személy szerint mit jelent a húsvét?

B. Cs: Jézus Krisztus szerelmi vallomását jelenti  a karácsony és  a húsvét is. Mert ha valakit nem szeretek, akkor nem megyek oda hozzá. Ahogy Jézus feltámadott, az első üzenete mi volt? "Mária Magdolna, kicsi szívem, szólj a többieknek, hogy találkozunk a galileai tenger partján. Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk." Olyan gyönyörű, hogy a nagy Isten képes akár a Nagypénteket is megbocsátani. Ezt nekünk is meg kell tanulnunk. Meg kell tanuljunk átdöfött szívvel is szeretni, talpra állni és továbbmenni...