kulcsár edina
Két évvel ezelőtt, az ukrán-orosz háború kezdetén halt hősi halált a kárpátaljai magyar katona, Kis Sándor. Özvegye, Maria a tragédia óta egyedül neveli két kisfiát, Vaszilijt és Jaroszlavot.
Közel napra pontosan két évvel ezelőtt robbant ki az ukrán-orosz háború. A fegyveres konfliktusnak számos magyar vagy magyar gyökerekkel rendelkező áldozata is van. Az elsők között vesztette életét az Ocsakov városát védő, haditengerészként szolgáló Kis Sándor, aki percekkel a hajóját ért rakétatámadás előtt még telefonon beszélt a feleségével, és figyelmeztette, hogy vigye a gyerekeket biztonságos helyre. Egyikük sem sejtette, hogy soha többé nem találkoznak.
Sándor hajóját rakétatámadás érte, a katonának esélye sem volt a túlélésre. Maria szokatlannak érezte, hogy hitvese nem jelentkezik egy ilyen súlyos támadás után, ezért felvette a kapcsolatot a hadsereggel.
Megnézték a halottak nevét tartalmazó listát. Sándor nem szerepelt rajta. Beküldtek a sebesülteket ellátó kórházba. A sürgősségi osztályon nem kezelték a férjemet. Amikor ez kiderült, le kellett mennem a halottasházba. 12 elhunyt feküdt ott, köztük nők is. Megnéztem az élettelen testeket, és felfedeztem köztük Sándorét is. Az arca alig volt felismerhető, de a mellén levő névcímke sértetlen maradt. Így oszlott el minden kétségem.: az én férjem halt meg
– mondta az özvegy, a tragédia után a Borsnak.
Sándor halála óta Maria belátta: kénytelen beletörődni a veszteségbe. Még nem sikerült teljesen új életet kezdenie, de igyekszik maximálisan helytállni anyaként.
A fiúk már iskolába járnak, igaz, a tanórákat online tartják. Sokat tanulnak, okosodnak
– mesélte a hadiözvegy, aki úgy érzi, egy kicsit a férje nyomdokaiba léphetett.
A hitvesem őszintén szerette a hazáját, amiért az életét is áldozta. Fontosnak tartottam, hogy a magam módján én is kivegyem a részemet az ukrán nép ügyéből, ezért jelentkeztem a katonasághoz. Jelenleg is ott dolgozom könyvelőként
– árulta el Maria, és hozzátette: a hazaszeretetre tanítja a két fiát is.
Sokáig nem mertem nekik elmondani, hogy az édesapjuk meghalt, de már mindent tudnak. A szomorú tényeket ennek ellenére nem fogadják el, és gyakran úgy beszélnek Sándorról, mintha még mindig élne. Ezen meghatódom, de igyekszem velük megértetni, hogy édesapjuk egy hős, akire büszkék lehetnek
– árulta el Maria.
Bár senki sem léphet a gyerekeknél az apjuk helyébe, jó lenne, ha lenne valaki az életükben, akit elfogadnának nevelőapjuknak.
"Néha már eszembe jut, hogy szeretnék egy férfit magam mellé, de nem érek rá ezzel komolyabban foglalkozni. Abban biztos vagyok, hogy nem sérteném Sándor emlékét, ha szeretnék valakit, hiszen ő is biztosan azt akarná, hogy boldogok legyünk" – fejezte be Maria.