"Azt mondták, vagy elvéreznék, vagy lebénulnék” – nincs orvos, aki vállalná a gyógyíthatatlan beteg Réka műtétét

Réka történetéből mindannyian sokat tanulhatunk: elfogadásról és kitartásról, valamint arról, hogyan maradjunk erősek akkor is, amikor az emberek egy része gyakran bántóan emlékeztet betegségünkre. Teljesen átlagos kisgyerekként született Pupák Réka, majd ötéves korában derült ki: gyógyíthatatlan beteg.

A fiatal lány a neurofibromatózis nevű betegségben szenved, ami az arcán jóindulatú daganat formájában jelenik meg. Eleinte csak egy kis folt látszott a bőrén, majd a daganat a lánnyal együtt növekedni kezdett. Bár a kór örökletes, Réka családjában korábban senkinél nem fordult elő az övéhez hasonló testi elváltozás. Mivel a lány ereit is megtámadta a daganat, a műtéti beavatkozás rendkívül kockázatos lenne.

 – meséli Réka.

Réka rendkívül korán, kisiskolás korában szembesült azzal, hogy más, mint a többiek, ebből kifolyólag pedig nagyon sok bántás érte. Osztálytársai gyakran kicsúfolták, kiközösítették.

„Ami a legjobban fájt, hogy sokszor a tanáraim lekezelőbben bántak velem, mint a gyerekek" - jegyzi meg.

A lánynak a küzdelemben a legnagyobb támaszt szülei és párja jelentik, akik harcosan, másokkal szembeszállva mindig kiálltak mellette. Szerelmével tíz évvel ezelőtt ismerkedtek meg és azóta is harmóniában, boldogságban élnek.

 – meséli a lány, majd hozzáteszi:

„Sokat gondolkodunk a családalapításon, de félelem is van bennem ezzel kapcsolatban: nem szeretném, ha a gyerekemnek a fürkésző, rosszalló tekintetek között kellene felnőni.”

Hosszú idő kellett, mire Réka erőt gyűjtött és eldöntötte, nem árnyékolhatja be egész életét mássága. YouTube-csatornát indított, ahol legnagyobb meglepetésére egyre többen biztatni kezdték, támogatták, a pozitív hozzászólások pedig ráébresztették a lányt: az átlagostól eltérőnek lenni nem szégyen.

 - folytatja.

A fiatal lány szívesen emlékszik vissza arra az időszakra, amikor egy idősotthonban dolgozott. Elmondása szerint az idősebb generáció sokkal elfogadóbban és megértőbben állt hozzá. Egy gondozottja szavai azóta is elkísérik és erőt adnak számára a nehezebb napokon:

„Nővérke, mi itt nagyon szeretjük magát. Ne foglalkozzon az emberekkel, hogy ők mit mondanak, hiszen így szép, ahogy van.”