"Bárcsak én mentem volna el helyette" – Erzsike néni zokogásban tört ki évtizedek óta nem látott fia sírjánál

Nincs fájdalmasabb egy anya életében, mint amikor elveszíti a gyermekét. A súlyos epilepsziával küzdő Erzsike néni hajléktalanként élt és semmit nem tudott árvaházba adott fiairól, Attiláról és Istvánról. Szerencséjére több mint egy hónapja az otthonába fogadta egy kedves sárkeresztúri családanya, Editke, aki segített felkutatni Erzsike rég nem látott fiait. Istvánnal a Ripostnak köszönhetően találkozhatott, de a fiatalabbik fiának már csak a halálhíre jutott el hozzá.

 "Bárcsak én mentem volna el helyette"

Felkutattuk Elbert Attila sírját és elmentünk Erzsike néniért, hogy elvigyük a fia nyughelyéhez, ahol leróhatja a kegyeletét. Érkezésünkkor nem lelkesen és izgatottan fogadott minket, mint amikor Istvánhoz vittük; megtört volt és szomorú. Azt mondogatta, hogy bárcsak inkább ő ment volna el a fia helyett. Attilának is nehéz sors jutott, mivel hajléktalanként élte az életét Székesfehérváron, idén májusban, 49 évesen hunyt el. 

"Előtted lett volna az élet!"

A temetőhöz érve Erzsike néni lassan és megfontoltan lépkedett. A fia emlékhelyéhez érve pedig egyből zokogni kezdett.

– zokogta.

"Nyugodj békében"

Egy perces néma csend után felidézte, hogy milyen jó gyermek is volt Attila, akit kiskorában látott utoljára. A fiút a mamája nevelte, végül intézetbe került. Erzsike néni az epilepsziája miatt sokat szenvedett és nem tudta gondját viselni a gyermekeinek.

 – búcsúzott sírva fiától.

Nézd meg, milyen boldog volt Erzsike néni, amikor idősebb fiával 30 év után találkozhatott: