kulcsár edina
Létrehozva: 2023.10.21.
„Apa gyere haza, és soha többé ne menj vissza” - naponta a halállal néz szembe a magyar férfi Izraelben
Miközben az égből rakéták csapodnak be a házakba az önkéntesek a bunkerben énekléssel igyekeznek az embereket nyugtatni, hogy elűzzék halálfélelmüket. Ám mind tudják, hogy egyetlen rakéta is elég a végzetükhöz, amit nem tud elhárítani a Vaskupola.
Péter évente 5-6 alkalommal kiutazik Izraelbe, ahol a hadseregben önkéntesként logisztikai munkákat végez. A magyar férfi a háború idején sem retten meg, novemberben egy hónapot szeretne kint tölteni a háború sújtotta területen.
"A hadseregnek azzal nyújtunk segítséget, hogy minden logisztikai feladatot elvégzünk"
— kezd bele az ismertetőbe Péter, aki elárulta, a 10-15 fős magyar önkéntes csapat már jól összeszokott, ám minden évben van köztük újonc.
Naponta 2-szer 4 órát dolgozunk. Lőszert válogatunk, orvosi táskákat csomagolunk, málhazsákokat töltünk meg, vagy épp mosogatunk, takarítunk
— sorolja Péter, aki élvezettel végzi a munkát, ám azt is elárulja, a bázisokat ahol társaival dolgozik, most is és korábban is megszórták már rakétákkal.
"Legutóbb júliusban naponta 20-30 rakétával lőtték csak a mi bázisunkat, így a nap felét a bunkerekben töltöttük. Ha megszólal a sziréna, azonnal menni kell az óvóhelyre."
A sziréna iszonyú hangos, de a rakéták összeütközésébe még a mellkasa is beleremeg az embernek. Hogy ne féljünk, ilyenkor izraeli dalokat éneklünk órákon keresztül. Ez azért egy napon át unalmassá válik
— teszi hozzá kissé viccesen Péter, aki tisztában van vele, hogy egy becsapódó rakéta mindannyiuk halálát okozná, így minden nap végén hálát ad.
Az Vaskupola nagyon jól működik, de bizonyos mennyiség felett nem tud mit kezdeni a rakétákkal
— mondja Péter, majd hozzáteszi, hogy a mostani alkalommal 20 perc alatt 5000 rakétát lőtt ki a Hamász. Bár Péter tart a háborútól, úgy gondolja, zsidó emberként az a feladata, hogy szolgálja a népének hadseregét.
Szerencsére a családom minden szempontból biztonságban van, így nem szenvednek hiányt semmiben, csak a személyemben. Esténként a barakból megengednek videohívást, ami nagy boldogság, ám iszonyatos érzés látni a hat éves kisfiam szomorú arcát, miközben azt mondja, apa gyere haza és soha többé ne menj vissza.
"Gyakran előfordul, hogy pont ilyenkor szólal meg a sziréna. Ez biztos nekik is szörnyű érzés" — magyarázza Péter, aki hálás amiatt is, hogy bár a családja egyáltalán nem örül annak, hogy háborús övezetben önkénteskedik, mégis támogatják. Ám úgy érzi, idén jóval nehezebb lesz az elválás.
Sokkal jobban izgulunk mindnyájan, hiszen tudom és ők is tudják, hogy ez most más lesz
— zárta Péter.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
