Aranyat mos a gönyűi nyugdíjas, ebből jár nyaralni

Gyerekkorában olvasott egy Jack London regényt Szabó János, az Aranyásók Alaszkában címűt és született egy álomkép. Aztán harminc éves kora körül egy kavics kotróhajón lett hajóvezető. 

„Láttam a sódert, és feltűntek benne az élénken csillogó apró szemecskék. Azt hívják a bolondok aranyának, mert nem az, de úgy néz ki, csakhogy én nem tudtam. Próbáltam valahogy kiszedegetni, de nagyon szaporátlan munka volt" - emlékezett Szabó János. 

1980-ban írt egy levelet N. László Endre néprajzkutatónak, aki élt együtt aranymosókkal, hogy mondjon neki erről valamit. Ő világosította fel, hogy nem aranyat látott, hanem piritet, de ha akarja látni az igazi aranyat is, akkor megmutatja. Aztán létrejött a találkozó és az „oktatás”.

„A pirit egy ásvány, vöröses sárga és nagyon szép, az arany pedig a Dunában zöldes sárga és fém. Az előbbi nagyon könnyű és nagyobb szemű, a másik pedig nagyon nehéz és olyan nagyságú, mint a korpa, ami egy tündér hajából pottyant ki". 

A kollégái különböző mértékben bolondnak tartották, amikor gombostűvel próbálta az aranynak gondolt piritszemeket kiszedegetni, de nem törődött vele.

„1981-ben kezdtem az aranymosást a Dunából. Fogtam egy lapátot, megmerítettem a sóderben, és a már kitanult mozgatást csináltam a vízzel, amivel „lelökődik” a meddő anyag, a sóder, a gránáthomok, a vaspor. Jó helyen próbálkoztam, rögtön találtam aranyat. Persze nem óriási mennyiségben, csak öt -hat szemet" - emlékezett a nyugdíjas férfi.

Abban az időben egy hetet dolgozott, és egy hete szabad volt. Az életében csak annyi volt a változás, hogy az előbbi idő alatt a vízen volt, az utóbbinál a víz mellett. Szükség volt helyváltoztatásra is, mert ott érdemes aranyat keresni, ahol a kanyar domború. Ott lelassul a Duna és lerakja a hordalékát. 

„Próbáltam a sódert rábeszélni, hogy menjen fel a lapátra, de nem sikerült, úgyhogy maradt a saját erős megoldás. Ez persze komoly fizikai munka, aktív pihenés és jó sport" - mondta János. 

Amikor már csak a vaspor és az arany marad, akkor sem csipeszes szedegetés jön, hanem a higany. Az arany nehezebb, ezért elsüllyed, a vas és egyebek könnyebbek, ezért feljönnek a felszínre.

A kinyert aranyat nem ékszerészhez viszi, mert ebből a magas aranytartalma miatt nem lehet közvetlenül ékszert csinálni, de vannak arany felvásárlók, nekik lehet eladni. Meggazdagodni nem lehet belőle, de két hét nyaralásra elég. 

„Amikor lent vagyok a Dunánál, sokan megállnak és néznek. Van, hogy hetekig nem tudok menni, mert magas a vízállás, vagy nem olyan az idő, de a tél például nem akadály, mert akkor is vannak tavaszias napok. És persze van, amikor nincs kedvem hozzá, és nem mosok aranyat" - nevetett János.