A kárpátaljai magyarok szerint ez nem az ő háborújuk. A férfiak épen ezért ki sem mozdulnak otthonukból, nehogy az utcáról erőszakkal elvigyék katonának. A Ripost munkatársai a BOK csarnokban jártak.
Vujovits György, a Magyar Vöröskereszt menekültügyi munkatársa rendszeresen beszélget az Ukrajnából érkezettekkel. A BOK csarnokban kialakított menekültbázison több hazai segélyszervezet váltja egymást.
Ha a Vöröskereszt kerül sorra, Vujovits a műszakvezető. Az édesanyja Moszkvában született, a gyermekét is megtanította az anyanyelvére. Az urán és az orosz nyelv ráadásul nagyon hasonló, ezért a két nép képviselői könnyen kommunikálnak. Ebből következik, hogy a 62 éves férfi nem csak a magyar ajkú menekültekkel ért szót, ugyanis rendszeresen tolmácsol az ukránoknak. A háború kezdete óta számtalan emberi sorssal találkozott.
Szélsőséges különbségeket tapasztalunk. Vannak olyan gazdagabb családok, melyeknek nem okoz gondot akár egy hotelszoba kibérlése sem, és csupán információért fordulnak hozzánk, hogy hol lehet korrekt áron hosszabb távon megszállni.
Mások egy fillér nélkül érkeznek, miközben tovább szeretnének utazni például Németországba. A határig még el tudnak menni ingyenjeggyel, de onnan már legalább helyjegyet kell váltaniuk. Kisebb összegekkel való segítést még olykor meg tud oldani a szervezetünk, de korlátozottak a lehetőségeink" – magyarázta György.
A menekültek többsége kárpátaljai magyar, és akad köztük, aki nem is beszél ukránul. Sokan itt keresnek munkát. A kérdés adja magát: aki most érkezik Magyarországra, mit tett eddig, vagyis miért tartott ki a háború sújtotta országban?
Sokan vannak, akik bunkerekben húzták meg magukat, vagy a saját lakásukban sínylődtek áram és víz nélkül. Mostanra sokalltak be
– magyarázta a menekültügyi munkatárs.
A férfi a menekültektől tudja, hogy Kárpátalján kisteherautók krosszoznak az utcán, és ha meglátnak egy férfit, betuszkolják, és már viszik is kiképezni. Egyre fiatalabbak és egyre idősebbek is sorra kerülnek. Hogy a háború meddig tart, az emberek nem tudják.
Ukrán nemzetiségű emberek szerint egy globális igazságtalanság történt velük, hiszen megtámadták az országukat. Találkoztam egy ukrán hölggyel, aki azt mondta, ha férfi lenne, magától menne a frontra. Mindemellett a kárpátaljai magyarok úgy érzik, hogy nem az ő háborújuk. Szeretnék elkerülni a besorozást, már csak azért is, mert sok esetben nagyon nagy családról van szó. Van, akinek négy-öt gyermekről kell gondoskodni
– szögezte le Vujovits.
A segélyszervezetek munkatársai rengeteg olyan menekülttel találkoztak, aki a harcok miatt elvesztette férjét, gyermekét vagy az édesapját. Volt, aki a bombázásoknak esett áldozatául, más a fronton esett el.
Nagy Tibor, a Vöröskereszt közép-magyarországi veszélyhelyzeti koordinátora lapunk kérdésére elmondta: az ukrán és a magyar nemzetiségű menekültek aránya naponta változik. Pontos adatok erről nincsenek, de szemrevételezős módszerrel megállapítható, hogy van, amikor a magyarul beszélők vannak lényegesen többen, máskor az ukránok.
„Lényeges különbséget érzünk a kárpátaljai és az Ukrajna belsőbb részéből érkezettek között. Kárpátalján ugyanis egyébként is nagyon sok a szegénységben élő család, akik helyzete annak ellenére még nehezebbé vált a háború gazdasági hatásai miatt, hogy az ő lakhelyükön nincsenek fegyveres ütközetek" – szögezte le Nagy Tibor.
Akik más régiókból jöttek el, gyakran arról számolnak be, hogy néhány nappal korábban még volt otthonuk, ám a házat bombatalálat érte és megsemmisült. Mindenük hirtelen odalett, és csak a reményük maradt meg.
