A 4 éves Vanda felnőtteket meghazudtolva viselte a megpróbáltatásokat. A lány édesanyja mesélte el a történetüket.
Kétségtelen: egy kisgyermek súlyos betegségét a legszívszorítóbb látni – gyógyulásuknak azonban a lehető legtisztább örömmel lehet örülni. A négyéves Vanda vidám, mosolygós, élettel teli kislány, azonban sajnos tavaly tavasszal daganatot fedeztek fel az agyában. Ő azonban betegsége és a gyógyulása alatt is végig erős maradt: édesanyja, Dorottya szerint még őt is meglepve ezzel a hozzáállással.
Vanda édesanyjának az tűnt fel, hogy az addig örökmozgó lánya nem akart játszani a játszótéren.
– Ő egy jó mozgású kislány, de furcsa volt, amikor nem akart mászókázni, csúszdázni, illetve hazafelé felmászni, egyensúlyozni a kerítés szélén úgy, mint a többi gyerek – kezdte a Ripostnak Dorottya. Emellett az óvónők is jelezték neki, hogy Vanda a tornaórákon nem tud teljesíteni, mert fáj a lába. Először ortopéd szakorvos vizsgálta a gyermeket, majd gyógytornásznál is jártak, de végül minden lelete negatív lett, a panaszai azonban nem múltak el, sőt, egyre nehezebbé vált a mozgás a lány számára.
– Ekkor neurológiai szakrendelésre mentünk, ahol nagy nehezen végeztek Vandán egy teljes testre és koponyára kiterjedő MR-vizsgálatot – mesélte az édesanya, akit ezután haladéktalanul értesítettek az orvosok.
– Amikor behívtak, hogy pár szót szeretnének velem váltani, kettős érzésem volt. Egyrészt, végre kiderül, hogy mi baja a kislányomnak, de arra is gondoltam, hogy nagy gond lehet.
Amikor bementem, közölték a diagnózist: Vanda agytörzsén van egy daganat egy 5 centis cisztával, és azonnal meg kell műteni, haza sem mehetünk a kórházból
– emlékezett vissza Dorottya.
A vizsgálat eredményét éppen anyák napja előtt két nappal közölték Dorottyával, akit hatalmas sokként érte a dolog.
Szavakkal leírhatatlan, mit érez egy édesanya, amikor ilyen diagnózist közölnek vele
– fogalmazott Dorottya, akit Vandával együtt azonnal az Amerikai úti idegsebészetre vitték át a mentők. A tündéri gyermeknek már ekkor tetszett, hogy „nagy ágyban” utazik, miközben az anyuka nagyon aggódott kislányáért. A műtét reggelén ráadásul újabb dolog sokkolta.
– Mielőtt a lányomat betolták a műtőbe, az orvosok felkészítettek a lehetséges komplikációkra. Borzasztó volt hallgatni, utólag belegondolva fogalmam sincs, hogy éltem túl azokat az órákat – mesélte Dorottya. Vandát csaknem 5 órán át műtötték, mire sikeresen eltávolították a daganatot. Mint kiderült, a tumor a lány agyának a mozgásközpontját nyomta, ezért volt számára fájdalmas a mozgás. Az orvosok arra készítették fel Dorottyát, hogy gyermeke csak hosszú rehabilitáció után tud majd normálisan járni.
Az orvosok fantasztikus munkájának és persze Vanda akaraterejének köszönhetően a gyermeknek egy hét sem kellett ahhoz, hogy lábra álljon, amivel alaposan meglepte a fehérköpenyeseket és természetesen édesanyját is.
– A nővérek minden nap egyre feljebb emelték a kis fejét, így néhány napnak el kellett telnie, mire magától ülni tudott pár percet.
Azonban a lányom akaraterejét mutatja, hogy a műtét utáni hatodik napon annyira akart járni és sétálni, hogy fogta magát, felállt és sétált!
– mesélte lelkesen az anyuka. Amikor Vandát kiengedték az idegsebészetről, a gyógytornász minimális rehabilitációt írt számára elő, mert szerencsére csak minimális mértékben sérült a mozgása. Azóta ugyanúgy rollerezik, biciklizik és mászókázik, mint a többi gyerek, teljesen egészséges és teljes életet élhet. Az orvosok szerint a daganat kiújulására nagyon minimális az esély.
– A műtét során sikerült a teljes tumort eltávolítani az orvosoknak, így szerencsére sem sugárkezelésre, sem kemoterápiára nem volt szükség. Februárban megyünk a következő kontrollvizsgálatra, ha ott is jók lesznek az eredmények, akkor már csak félévente kell járnunk ellenőrzésre és végre fellélegezhetünk – hálálkodott Dorottya.
Vanda szívét szinte rabul ejtették a mentősök, hiszen nagyon megtetszett neki az, amit tesznek és csinálnak.
– Végtelenül kedvesek voltak akkor is, amikor átszállítottak minket a kórházba és akkor is, amikor a műtétre kísértek minket. A kórház kertjében is mindig csodálattal bámulta a parkoló mentőautókat – mesélte Dorottya. A kislányt végül egy kirándulással lepték meg az Országos Mentőszolgálat munkatársai.
– Óriási élmény volt számára a Mentőpalota és a Mentőmúzeum is. Igaz, Vanda azt szerette volna, ha a „nagy ágyban” feküdve, szirénázva mehet egy kört, de megértette, hogy a mentős nénik és bácsik életeket mentenek. Azóta is büszkén mondogatja, hogy utazott már mentővel és az utcán is felfigyel, ha egy mentőautót lát – büszkélkedett az édesanya, aki azt is elmesélte, hogy az egyik mentőssel olyan jót beszélgettek, hogy a végén a férfi meglepte Vandát egy plüss mackóval is.
– Az ő kedvességük nélkül azt hiszem, félelmetes és negatív élmény maradt volna ez az egész, így viszont pont az ellenkezője történt – mondta Dorottya.
