Pesti úti Idősek Otthona: egy dolgozó fertőzte meg az idős embereket – lázasan, köhögve is be kellett járnia

Karácsony Gergely hetek óta mutogat másokra a Pesti úti Idősek Otthona ügyében. Ha 72 nap után végre ellátogat az otthonba, és beszélget a nővérekkel, neki is elmondanák, amit a RIPOST munkatársainak. Az egyik kollégájuk még a járvány kezdete előtt hosszú időn át lázasan járt be, mert nem volt elég ember. Így biztosak abban, hogy ez kolléga volt az első beteg az otthonban.

Az illető, aki egy mentálhigiénés szakember, lázas volt, nagyon erősen köhögött, mégis be kellett járnia dolgozni, nem volt más, aki ellássa a munkáját. Nagyon sok idős emberrel találkozott, a Pesti úti idős otthon dolgozói biztosak abban, hogy ő hurcolta körbe a fertőzést. Bár a járvány akkor, március elején már az országban volt, nem gondoltak arra, hogy koronavírussal fertőzött.

„Fejfájásra, lázra és rossz közérzetre panaszkodott az egyik mentálhigiénés kolléga, aki szinte megállás nélkül szárazon köhögött.” – mondta el a RIPOST-ak az egyik, továbbra is az otthonban dolgozó nővér. „Nagyon nem volt jól, de muszáj volt bejönnie dolgozni, hiszen nagyon kevesen voltunk már akkor. Aki tudott járni, lehetett bármilyen egészségügyi problémája, bejött dolgozni, hiszen tudtuk, milyen kevesen vagyunk ennyi idős, beteg ember ellátására. Persze ha tudta volna, hogy esetleg koronavírusos, biztosan nem jön, de tény: nagy volt a nyomás, hogy betegen is dolgozzunk.”

Egy másik nővér, aki azóta már felmondott, arról beszélt a RIPOST-nak, hogy ha megfelelő higiénés körülmények lettek volna és megkapták volna a járvány kezeléséhez a szükséges segítséget, akkor nem végzett volna ekkora pusztítást a járvány és kevésbé adta volna tovább a kolléga a fertőzést.

„Több otthonról tudok, ahol nem tört ki a járvány, ezekben már március elején meghozták a megfelelő óvintézkedéseket: gyakrabban fertőtlenítettek, takarítottak, használtak maszkokat, kesztyűket, hiszen pontosan tisztában voltak vele, hogy egy ilyen intézményben óriási pusztításra képes a vírus, ha nem figyelnek oda.

Nálunk még márciusban is spóroltak a tisztító- és fertőtlenítőszerekkel, nem kaptunk semmiféle védőfelszerelést, csak azután, hogy a járvány kitört. Nálunk orvos sem volt, akihez mehetett volna, akinek panasza van. Ha van intézményi orvos, ő észrevehette volna a tünetekből, hogy koronavírusról lehet szó és hazaküldte volna a beteg dolgozót, vagy elkülönítették volna a beteg időseket.”

A gyászoló hozzátartozók elkeserítő történetei a Pesti úti idősotthonból:

„Én ápoltam naponta a férjemet, amíg beengedtek, utána meghalt” „Begyógyszerezték az anyámat, hogy ne kelljen törődni vele. Ő is kiszáradt” „Súlyos kiszáradással, felfekvéssel került kórházba az otthonból az édesanyám, ahol aztán rövidesen meghalt”