Ezért borítják szívek az ablakokat Magyarországon – megható történetek

A koronavírus miatt a legtöbb ember már nem jár ki az utcára, csak ha nagyon muszáj: dolgozni, élelmiszert vásárolni a boltba vagy ügyeket intézni. Vannak azonban, akik nem maradhatnak otthon, és nap mint nap kockáztatják az életüket másokért, amikor kilépnek a biztonságos lakásból. Nekik, vagyis többek között a mentőknek, tűzoltóknak, rendőröknek, egészségügyi dolgozóknak, bolti eladóknak, pénztárosoknak, benzinkutasoknak, önkénteseknek, takarítóknak szól a „Szívet az ablakra” kezdeményezés. Ennek lényege, hogy aki részt vesz benne, az rajzol egy szívet egy nagy lapra, és jól látható helyre kiragasztja az ablakra vagy a kapura, hogy így fejezze ki háláját mindenkinek, aki nem lehet otthon és értünk dolgozik. Ezt sokan gyermekeikkel együtt készítik el, akikkel így talán könnyebb megértetni, hogy miért nem mehet ki a tesóval és a mamival a játszótérrel és miért nem látogathatják meg a nagymamit, nagypapit. A Szívtérkép szerint jelenleg már mintegy ezer szív ragyog az ablakokon országszerte.

Illés Rozália: „Érden lakunk, egy 2 éves kisfiam és egy 11 éves kislányom van.”

Szabó Bianka: „Kispestiek vagyunk, mi is csatlakoztunk a kezdeményezéshez, amit egy tatabányai csoportban láttunk. Együttérzünk!”

Szabados Nikolett: „Néhányan még félvállról veszik a helyzetet, bandáznak összevissza itt Dunaújvárosban. De a többség otthon marad, úgy, mint mi is, így átvészeljük ezt a helyzetet.”

Edit: „Mi Hódmezővásárhelyen lakunk. Hirtelen a négy fal közé szorítva nehezen telnek a napok a gyerekekkel, de megértik és tudják, hogy most nem megyünk sehova. Igyekszünk kreatívan, napirenddel dolgozni így talán könnyebb. A napirendben próbálunk az ovishoz hasonlítani. Reggeli után pici mese nézés és szabad játék, majd lemegyünk a zárt udvarba játszani egy órát. Ebéd, alvás, délután játék és ha tudunk, ismét lemegyünk. Vacsora után a család együtt játszik fürdésig, utána fekvés. Így nyugis napokat tudunk biztosítani. A nagyszülőkkel, dédivel skype-on tartjuk a kapcsolatot.”

Buda Tímea: „Hát, amennyire lehet, minden rendben nálunk. Újpesten lakunk, próbáljuk túlélni ezeket a napokat a nyolcéves kislányommal, Zoéval.”

Németh Viktória: „Az elején nagyon rossz volt, a pici menni akart a szikszói nagyihoz, de most már megérti, és telefonon beszélünk vele. Igyekszem lefoglalni, most épp sógyurmát készítünk, de mindennap kitalálok valamit!”

Takács Diána: „Nekünk elég nehézkes a tanulás, igazából ez az, ami nehézséget okoz. Négy gyermek van itthon, egy 9 éves, egy 8 éves, egy 5 éves és egy 9 hónapos. A gyerekek már több mint egy hete nem mentek ki az utcára, mi felnőttek is csak a boltba. Nehéz ez a helyzet, de kitartunk. Nehéz összehozni a tanulást két iskolás gyermekkel, egy óvodás gyermekkel, akit persze fejleszteni kell, meg még a kicsit is ellátni. Nekünk is tanulni kell, mit hogyan kell ebben a helyzetben csinálni.”

Szolyka Nikoletta: „Remélem, minél többen csatlakoznak a kezdeményezéshez!”

Hantos-Sebők Mariann: „Csákberényen vagyunk, ez egy kicsi falu a Vértes szívében. Most kicsit nehézkes a bezártság miatt, de együtt bármit átvészelünk!”

Némethné Romváry Zsófi: „Furcsa szerintem ez még mindenkinek, de próbáljuk túlélni a napokat. Én dolgozom, húsboltban vagyok eladó, a férjem van itthon a két gyerkőccel. Jó, hogy van, ki vigyázzon a gyerekekre, mert egyik mama önkéntes karanténban van, a másik nagyszülőkre meg nem merem bízni őket, mert halmozott betegségeik vannak. Na, meg így többet van együtt a család, szóval minden rosszban van valami jó.”

A budapesti Havanna-lakótelepen élő 6 éves Maja szájmaszkos szívet rajzolt, és az ablakra teszi ki. Mint mondta, „mindenkinek küldöm, aki értünk dolgozik”.

Zöld vagy piros az ablakban: baj van vagy nincs baj?

Angliában zöld és piros jelzéseket raknak az ablakba, attól függően, hogy minden rendben van-e az adott házban vagy sem. Zöldet az tesz ki, akinél van élelmiszer és nincs szüksége segítségre, míg pirosat az, akinél ezek közül valamire szükség lehet, vagy tüneteket észlelt magán egy családtag.