HŰHA
„A legalján voltam” – Vágó Piros fájdalmas vallomása: halálesetek, válás és kiégés után állt talpra
Létrehozva2025. 07. 28. 08:30
A rádiós először beszélt ennyire mélyen élete legnehezebb időszakairól. Vágó Piros kívül sokszor mosolygott, miközben a valóságban szenvedett és belül darabokra hullott.
Sokan a vidám, energikus műsorvezetőt látják benne, de kevesen tudják, milyen sötét időszakokat élt át Vágó Piros az elmúlt években. Egy őszinte beszélgetés keretében Hevesi Tamás podcast műsorában fájdalmas részleteket osztott meg a gyász, a válás és a kiégés mélységeiről – és arról, hogyan talált vissza önmagához.
Vágó Piros fájdalmas vallomása a kezdetektől a mélypontig
Vágó Pirost generációk óta ismerjük a rádióból, a jellegzetes hangját, pozitív kisugárzását rengetegen szeretik. Ám a mosoly mögött mély sebek és küzdelmek húzódnak. Őszintén mesélt gyerekkoráról, családjáról, és azokról a pokolian nehéz évekről, amikor szó szerint darabokra hullott az élete.
Gyerekként egyke volt, sok időt töltött egyedül. A szülei korán elváltak, és bár Vágó Piros apja – aki gépészmérnökből lett keramikus – lánya szellemi fejlődését kiemelten fontosnak tartotta, igyekezett a sport irányába is terelni lányát „Nagyon szerette volna, ha teniszezni járok, de anyukám attól félt, hogy nem tudjuk majd fizetni, ha apu egyszer csak leáll. És nincs rosszabb, mint egy csalódott gyerek” – meséli Piros.
Vágó Piros szülei válása után édesanyja mély depresszióba esett, ami éveken át meghatározta a család dinamikáját.
Anyukám könyvtáros volt, de nagyon megviselte a válás. Mentálisan is egyre rosszabb állapotba került. Ezért is viselek ma színes ruhákat – el akarom kerülni a feketét, ami lehúzna.
Az igazán sötét időszak azonban felnőttként jött el, alig tíz hónap leforgása alatt veszítette el több szerettét is. Vágó Piros édesanyja, nagymamája valamint édesanyjának párja is néhány hónap alatt ment el.
Ez volt az életem egyik legkeményebb váltásidőszaka. Teljesen megszűnt az a stabilitás, amit a gyerekkoromból hoztam. Olyan volt, mintha az egész múltam eltűnt volna.
Undor a rádiózástól – a kiégés mardosó jelenléte
Miközben a magánéletében gyászolta szeretteit, a munkahelyén is eluralkodott rajta a kiégés. A rádió, amit addig annyira szeretett, egyre inkább ketrecnek tűnt számára.
Már nem örömmel mentem be dolgozni, a kreativitásomat nem tudtam kiélni. Egy ponton, amikor meghallottam a rádió szót, kirázott a hideg.
Piros végül meghozta a nehéz döntést: otthagyta a kereskedelmi rádiózást. Inkább visszavonult, mint hogy a hallgatók észrevegyék, mennyire szenved. „Tudtam, hogy fel kell állnom. Mert amit nem élvezel, azt a közönség is megérzi.”
Közben Vágó Piros férje is távozott az életéből – békében váltak el, de a fájdalom így is mély nyomot hagyott benne. Egyetlen kapaszkodója a fia maradt. Vágó Piros gyermeke, Zalán néhány hónap múlva 17 éves, és édesanyja szerint a világ legcsodálatosabb fia.
Olyan bölcs kis fickó, annyira szép lélek. Amikor elmondtuk neki, hogy elválunk, csak annyit mondott: »Tudomásul veszem. Mindkettőtöket szeretlek, csak legyetek boldogok!«
Vágó Piros fia szerencsére jól viselte a változásokat, érdeklődő, intelligens gyerek – „az apja eszét örökölte” – teszi hozzá mosolyogva. „Azt hittem, lesz hívás, hogy legyen tesója, de végül nem éreztem. Pedig szerettem volna, hogy ne egyke legyen.”
A rádiós ma már büszkén beszél arról, milyen mélységeken jutott keresztül, és hogyan formálták ezek az élmények.
Vágó Piros története sokaknak ismerős lehet: gyerekkori magány, családi nehézségek, kiégés, veszteségek. De példája arra is emlékeztet, hogy a legnagyobb sötétség után is jöhet fény – ha van bátorságunk megállni, elengedni és újrakezdeni.
Ripost hírek
