Szomorú vége lett Keresztes Ildikóék családi kincsének

Keresztes Ildikó biztosan sokat utazott annak idején édesapja 100-as Skodájában, ami a maga idejében nem számított éppen a legmenőbb verdák közé, de legalább elvitte a családod ából bébe. Nos, a járgány, miután kiszolgálta a maga idejét, Ildikó édesapjának a garázsában kapott helyet, ahol 18 éven át töltötte békés, nyugdíjas éveit. Ezután vette meg az énekesnő egykori zenésztársa, aki új életet lehelt az akkorra már csodaszámba menő "kisöregbe". A zenész most a Régi autók, szoci autók és modelljeik csoportban osztotta meg a "Skodri" történetét... 

A Skoda S100 vidám, majd szomorú története

Ezen a héten is hozok egy jó kis sztorit, viszont sajnos amilyen vidám az eleje, éppolyan szomorú a vége. (Csak erős idegzetűeknek) Életem második veterán autója volt ez a Skoda S100, és életem első számú hibáját követtem el vele, még most is sír a lelkem, amint meglátom a fotókat. 

Kezdeném a legelején:

2006 után gitárosként sokat zenéltünk együtt Keresztes Ildikóval, több mint 10 évet. Az édesapja ugye marosvásárhelyi volt. Nagyon sokszor jártunk nála otthon, és tudtuk, hogy ott van a garázsban egy sárga Skoda letakarva, és ott pihen már legalább 18 éve. Ki is volt vonva már forgalomból, ezért aztán nem lett többet használva. Közben eltelt még 10-12 év, mire egyszer megyünk az Ildi édesapjához és látjuk, hogy az autó ki van tolva a garázs elé. Azonnal meg is kérdeztem, hogy mi a terv vele? Mire jött a válasz, hogy mennie kell, mert kell a hely a garázsban és sajnos roncs programba megy. Én közben nagyon a veterán autós időszakom legelején voltam, hiszen néhány hónapja vettem meg az első veterán autómat, a Fiat 850.-et. De egyet tudtam, hogy ezt a Skodát meg kell menteni. Azonnal mondtam is, hogy amennyit kérnek érte, én kifizetem, csak ne menjen a vasba. Így is lett, végül sikerült megvásárolni az autót. 

Minden fék be volt ragadva, kuplungpedál beragadva, nem indult…. szegényke minden sebből vérzett. Egy barátom viszont hívott telefonon, hogy ismer egy skodás bácsit, aki egész életében Skodákat szerelt és vigyem el hozzá. Így is tettem. Elvittem hozzá, és volt minden alkatrésze dobozban… Zsír újan. Így aztán a Skoda megkapott minden alkatrészt, amire csak szüksége volt. Utána jött egy polírozás, egy alapos mosás és gyönyörű lett a kicsike.

Közben eltelt néhány év, akarva-akaratlanul, de gyűltek a veterán autók a kis gyűjteményben, és nem volt már hely a garázsban, és nem szerettem volna a szabad ég alatt hagyni, így aztán meghirdettem az autót. (Életem egyik legnagyobb hibáját követtem el). Jött is egy orvos úriember, hogy ő nagyon szereti a veterán autókat és neki kell ez az autó. Láttam, hogy jó kezekbe kerül, úgyhogy eladtam neki. Eltelt néhány év, és sajnos megtudtam, hogy a veterán autózás az úriember életében egy hirtelen fellángolás volt, és hazavitte az autót, és soha egy métert sem ment vele, majd valamikor 2019- ben tudomásomra jutott, hogy sajnos az autó roncs programba az ócskavasba került. Igen, ez elképesztően fáj azóta is, és sajnos csak kb. 10 - 12 évig sikerült megmentenem ezt az autót ettől a sorstól. Nagyon jól gondoljátok meg, hogy kinek adtok el veterán autókat, és hogy egyáltalán érdemes-e eladni.