A pszichológus válaszol: Ezt okozza, ha nem költözik el a gyerek!

A diagnosztikai kézikönyvben nem szerepel a Pán Péter-szindróma kifejezés, a pszichológus mégis úgy véli, hogy érvényes meghatározásról van szó. Elsősorban férfiakra jellemző ez a viselkedési forma, vagyis az, hogy nem költözik el a gyerek otthonról, és leginkább a húszas és a negyvenes éveik közöttieket érinti.

Nagy általánosságban azokra használjuk a Pán Péter-szindróma kifejezést, akik hárítják a felnőtté válás folyamatát, az ezzel járó kötelezettségeket és magát a felelősségvállalást. Ilyen esetek korábban is voltak, korunkra talán megerősödött a jelenség jelenléte – de hogy mostanában többet beszélünk róla, az biztos!

Young,Man,Reliving,His,Childhood,Plying,In,A,Children's,Playground — Veszélyes, ha egy felnőtt képtelen elengedni a gyermekkorát, nem hajlandó elköltözni otthonról, így a Pán Péter-szindrómát kezelni érdemes - Fotó: ArtOfPhotos

"Az elköteleződés hiányát vizsgálhatjuk szakemberként, és itt vissza kell mennünk a gyerekkorig: a szülő-gyerek kapcsolat aspektusait kell feltárni. Gyakran a szülők túlzott óvó-védő felfogása miatt kerülhet a gyerekük később ebbe a zsákutcába. Vagy ellenkezőleg: a szülők nem állítanak fel szabályokat, a gyerek bármit megtehet; ez szintén oda vezető út lehet" – kezdte a hot! magazinnak dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus. "Az egyén védőburokba helyezi el magát, ami (feltételezése szerint) minden behatástól megvédelmezheti. Kevésbé képes elköteleződni a szindrómát felmutató személy, nem tudja elengedni a gyerekkorát, egy felnőtt alakba bújt gyerekre hasonlít. Előjöhetnek devianciák is, például az infantilis viselkedés, a türelmetlenség és az időszakos dühkitörések: ezek mind konfrontációt jelentenek a külvilággal."

Fixálódik az érintett gyermeki énje

Emellett az elköteleződni képtelen attitűd gondot okozhat a párkapcsolatokban és a munkahelyen is. Az alanyok folyton visszatérnek oda, ahol a biztonságot érzik, „feltankolnak” érzelmileg is, tulajdonképpen félnek a felnőtté válástól.
"Fixálódik az érintett gyermeki énje, a kívülálló egy sete-suta, megbízhatatlan embert láthat.

A jelenséget feltétlenül kezelni kell, első lépésként azzal, hogy a benne szenvedővel tudatosítsuk a saját állapotát.

Ha a belátás megtörtént, akkor kezdődhet el a pszichoterápia, hogy képes legyen megélni a valóságot úgy, ahogy az ténylegesen van. Az egésznek a megoldása az őszinte kommunikáció" – fejtette ki a lapnak a szakember.

dr. Makai Gábor szerint a kísérő betegségek megjelenése esetén már feltétlenül lépni kell - Fotó: Mudra László

Fontos a mielőbbi felismerés

Érdemes megemlíteni a manapság szintén általánossá vált fogalmat, a „mamahotelt” is. A mamahotel lehet az a bázis, ahová vissza lehet húzódni, ahol az anya (és akár az apa) nyújtja az elvártakat.
"Lehet ez visszatérés vagy benne ragadás; ha túlzott mértékről van szó, mindenképpen káros folyamatról beszélhetünk. A kísérő betegségek megjelenése esetén már feltétlenül lépni kell, ugyanis ekkor szokott társulni mindehhez a szorongás, a pánikbetegség, amelyek már személyiségzavart jelentenek. Fontos tudnunk, hogy sokszor a szülő – főleg az anya – nem veszi észre, hogy kárt okoz a viselkedésével: az ő motivációja mentén áll be az állapot, mert fél az egyedülléttől vagy attól, hogy elveszíti a gyerekét, ezért a gondoskodás köntösébe bújva túlzásokba esik. Az ő felvilágosításuk is fontos lépcsőfok a folyamatban" – magyarázta a szakpszichológus.

Négy évtizede definiálták

A koncepció dr. Dan Kiley pszichoanalitikus The Peter Pan Syndrome: Men Who Have Never Grown Up című könyvében bukkant fel először 1983-ban. A könyv nemzetközi bestseller lett, és hasonló pop-pszichológiai könyvek hullámát indította el.