Meghökkentő magyar megoldás született a hátsó kicsi helyiségre

A komposzt-toalett néven emlegetett funkcionális berendezési tárggyal legutóbb Somogyvámoson, a búcsúban találkozhattak az érdeklődők. Egy biztos: a kézműves termékeket és egészséges ételeket kínáló kirakodóvásár termékpalettáján ez volt a legkülönleges darab.

Elkerekedett szemmel mustrálják az emberek

Nem is volt olyan nézelődő a vásári sokaságban, aki ne állt volna meg a speciális árnyékszékeket kínáló stand előtt. Sokan elkerekedett szemmel bámultak a portékára, hogy ez vajon tényleg az-e, aminek látszik. És amikor megkapták a választ, hogy igen, ez egy üríthető beltéri alomszék, amihez nem kell vizet használni, bizony legtöbben csak vakarták a fejüket. Pedig egyáltalán nem olyan bizarr ez a készség, mint amilyennek első nekifutásra tűnik… Őszintén mi magunk is rácsodálkoztunk, ezért megkerestük a témában legilletékesebbet, magát a gyártót, akit Beró Szilárdnak hívnak. A vízépítő mérnök képzettségű szakember szívügyének tartja a terméket és tudományos érveket felsorakoztatva, eléggé meggyőzően beszél róla.

Mi is az a komposzt-toalett?

A komposzt-toalett egy fából készült, lecsukható tetejű pottyantó. Ha fölhajtjuk a fedelét, egy klasszikus angolvécé formát láthatunk. Azzal a lényeges különbséggel, hogy az ülőkeként szolgáló deszka alatt nem porcelán vécécsésze van, hanem egy rozsdamentes vödör. Nos, ebbe az edényzetbe kerül az emésztési végtermék, amit a komposzt-toalett használata után néhány marék faforgáccsal vagy más, magas cellulóz tartalmú anyaggal – pl. száraz falevéllel, szalma, széna, ágapríték, vagy papírcsíkokkal – kell beborítani. Beró Szilárd szerint a takarás után érdemes pár dl vízzel megpermetezni a kupacot, mert ez beindítja a celulóz bomlási folyamatait. Ez az, ami szagtalanítja a rendszert. "Szakszerű használat esetén nem lesz büdös a vödör tartalma, enyhe avarillat érezhető a közelében. A vödröt természetesen rendszeresen, leginkább naponta kell üríteni. Legjobb egy kimondottan erre a célra felállított komposztálóba. Ezzel a metódussal nemcsak rengeteg vizet spórolhatunk, de egyúttal visszaadjuk a természetnek azt, amit évtizedek óta elveszünk tőle. Valamint nem szennyezzük élővizeinket és nem kell drága szennyvíztisztító telepeket építeni, üzemeltetni és fizetni ezek költségét" - magyarázza a szakember.

Rengeteg pénz folyik le a csatornán

A téma régóta foglalkoztatja a szakembert, aki Országh József professzor útmutatásai alapján maga is a vízönellátás témakörébe ásta be magát. Országh professzor évekig kutatta az élhetőség lehetőségeit Afrika aszálytól leginkább sújtott területein, és rengeteg tapasztalatot hagyott követőire. Így Beró Szilárdra is, aki a vízzel való spórolás legspeciálisabb szegmenseit próbálja a mindennapokba átvezetni. Ennek a gondolatvilágnak a terméke a komposzt-toalett, melynek gyakorlati hasznát leginkább konkrét adatokon, számokon keresztül érthetjük meg.

„Vegyük alapul, hogy egy ember naponta nyolcszor megy el vécére, és ennyiszer öblít maga után. Egy 4 tagú család esetében ez körülbelül 150-200 liter víz naponta. Egy hónap alatt ez 5 köbméter vizet jelent, aminek jelenleg a víz és csatorna díja 5.000 Ft/hó, de szeptembertől minimum a duplája lesz. Ki tudja, hová tart ez a folyamat? A komposzt-toalett hosszú távon alternatívát jelenthet. Hiszem, hogy egyre többen gondolkodnak majd el rajta. És nemcsak a vízzel való spórolás miatt! Van ennek az egésznek egy még ennél is fontosabb etikai vonatkozása” – hívja fel egy fontos körülményre a figyelmet a szakember.

A földnek tápanyag lenne, de a víznek méreg!

„Évtizedek óta bevett gyakorlat, hogy az emésztési végterméket lehúzzuk a csatornába, csakhogy ezzel a vizeinket, az élővilágot szennyezzük, mérgezzük. Sokkal üdvösebb lenne, ha az általunk elfogyasztott növények és húsok emésztési maradéka visszakerülne oda, ahová való: a földbe. A természet így működik évmilliók óta. Egy ősi körforgást törtünk meg a civilizációs igények miatt, valójában a komposzt-toalett csak helyreállítaná az eredeti rendet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy városokban ez a módszer nem tud működni, ehhez kertes ház kell.

Mi vidékikörnyezetben, Kondorfán élünk, és két éve használjuk a saját komposzt-toalettünket. A vödrök tartalmát mi egy raklapokból összecsavarozott komposztálóba borítjuk ki. Az érett komposztot pedig a kert táplálására használjuk fel. Nem, nem kell fintorogni! Az érett komposzt nem büdös és nem kell tőle félni. Avar illata van és milliárdnyi ilyan organizmust, baktériumot és gombát tartalmaz, amik a talajt gazdagíthatják. Gondoljunk csak bele! Tavasszal ötszszörösére emelték a műtrágyák árát... A szarvasmarhatelepeken keletkező szervestrágyát elkapkodják a nagygazdák. A kicsiknek nem marad más, csak a drága bolti műtrágya. Ez a körülmény, no meg az általános vízhiány talán a változások irányába tolja az emberek hozzáállását a kis- és nagydolgokhoz is..."

Mi a helyzet a kerti budival?

Beró Szilárdtól gyakran megkérdezik, hogy miért nem jó az általa vázolt célokra a történelmi idők óta használatos kerti pottyantó. De egyszerű a magyarázat. „Az ilyen toalettekben nem történik komposztálódás, mivel nem adagolnak hozzá széntartalmú száraz anyagot (forgács, száraz levél, ágapríték, stb), így a bele kerülő matéria valójában rohad. A gödörben nincs megfelelő arányban a szén és a nitrogén, így valójában rothadás és nem komposztálódás zajlik le benne. A komposzt-toalett működésének kulcsa a gazdag széntartalmú (cellulóz), vagyis a faforgács, ágapríték, bármilyen magas széntartalmú (illetve a papírnyesedék) hozzáadása, mely révén az anyag bomlása komposztálódás révén zajlik le. Ezen kívül fontos a nedves környezet is. Az ilyen bomlási folyamat eredményeként komposzt keletkezik, mely visszapótolja a tápanyagot a talajba. A körfolyamat bezárul, visszaáll az élet rendje."