
Lassan újra itt van az őszi rózsaültetés ideje
Szinte minden kertben megtalálható, hiszen nemcsak gyönyörű virágaiért, de pompás illata miatt is szeretjük. Azonban fajtától függetlenül a rózsa sok gondozást igényel, amit már az ültetéskor el kell kezdeni. Összeszedtük, mire érdemes figyelni!
Így gondozzuk a rózsát, hogy hosszan ontsa a virágokat
Gyönyörű a rózsa a kertben, de nagyon kényes: egészen az ültetéstől nagy körültekintést igényel, ha azt akarjuk, hogy hónapokon át elkápráztasson bennünket a virágaival. Nem mindegy például, hova kerül: mivel szereti a napfényt, olyan helyre kell ültetni, ahol egész nap fürdőzhet benne. És ez még csak egy dolog a sok közül...
A szabad gyökerű rózsát kora tavasszal vagy most ősszel ültessük, a cserépben kaphatót pedig lehet nyáron is. A rózsa kényes a talajra, szereti a laza humuszt. Ezért az ültetőgödör aljára, ha szükséges, szórjunk marhatrágyát vagy komposztot, de gazdaboltokban lehet kapni rózsatrágyát is. Ültetés után óvatosan tömörítsük, tapossuk le a földet, és bő vízzel iszapoljuk a gyökerekhez a talajt. Utána a tövet kupacoljuk fel.
Első évben fokozottan ügyeljünk a locsolásra: ritkán, áztatóan öntözzük, de mindezt úgy, hogy vigyázzunk, ne pangjon a tőnél a víz. A második évre megerősödnek annyira a gyökerei, hogy csak hosszan tartó szárazság esetén kell öntözni. Szereti a laza, levegős talajt, ezért érdemes időnként fellazítani körülötte a földet; vigyázzunk, hogy közben ne sértsük meg a rózsát. Az oltás, szemzés felől előjöhetnek vadhajtások, ezeket a törzshöz a lehető legközelebb metsszük ki.
Minden fajtát máshogy kell tavasszal metszeni, ezért a növény igényeinek megfelelően végezzük el a munkát tavasszal. A tavaszi metszésen kívül év közben folyamatosan nyírjuk le az elnyílt virágokat, hogy újabbakat hozzon a növény. Akárhogy ezt se csinálhatjuk, a rózsa fajtájának megfelelően célszerű, hogy a növény szép maradjon. Ügyeljünk arra, hogy ne vigyük túlzásba a metszést, mert ettől a idő előtti elöregedhet a rózsa.
A rózsákat sajnos sokféle betegség és kártevő fenyegeti, ezért fokozottan figyelni kell a levelek állapotára, és a rajtuk megjelenő kártevőkre. Ha ilyen jelet látunk rajta, metsszük le a fertőzött részt, és permetezzük le a rózsát a megfelelő növényvédő szerrel.
Páratlanul szárnyalt levelű cserje? Rácz János Virágnévszótára szerint a rózsa “tüskés szárú, páratlanul szárnyalt levelű, illatos virágú kerti cserje. A görög-római kultúrában a rózsa a mitológia egyik legfontosabb virága lett, és mondák sora fűződik hozzá”. A számtalan irodalmi műben feltűnő rózsa rendkívüli változatosak: a nagyméretű, illatos virágokat hozó tearózsa-hibridek, a hajtásukon több virágot bontó, hosszan virágzó floribunda- és polianthafajták, a napjainkban divatos miniatűr, valamint az átható illatú reneszánsz rózsákig. A méltán népszerű nemzetközi változatok mellett a kert egyik érdekessége lehet a magyar nemesítésű “Árpádházi Szent Erzsébet Emléke” fajta. Megfejtették a rózsák teljes genetikai kódját, és egyebek mellett kiderült, hogy az illatos virág közelebbi rokonságban áll az eperrel, mint gondolnánk. A rózsák genetikai térképét egy nemzetközi kutatócsoport készítette el nyolc év alatt – számolt be a tudományos eredményről a BBC News. A tudósok megállapították, hogy a rózsa mely génjei felelősek az illatért, a színért és a virág tartósságáért – mondta el a lyoni ENS egyetem munkatársa, a kutatást vezető Mohammed Bendahmane. “Elkészült a rózsák történetének könyve. Egy könyv, amely segít megérteni a rózsákat, evolúciós fejlődésüket és nemesítésüket” – fogalmazott a tudós. A Nature Genetics folyóiratban publikált tanulmány több mint 40 francia, német, kínai és brit tudós munkáját összegzi. Mint írták: a genetikai információ birtokában a rózsatermesztők új, tovább virágzó fajtákat tudnak nemesíteni, amelyek a növényi kártevőkkel szemben is ellenállóbbak. A genetikai térkép a Rosaceae családról is többet árul el, ahová az almák, a körték és az eprek is tartoznak. “A rózsa és az eper egymáshoz nagyon közel álló fajok” – hangsúlyozta Bendahmane. A rózsák több ezer éve a kertek díszei, termesztésük feltehetőleg Kínában kezdődött. A Római Birodalom korában vadon nőttek a Közel-Keleten, ünnepségeken szórták a rózsaszirmokat vagy illatszert készítettek belőlük. A 15. században a rózsa a brit trónért folyó küzdelem szimbólumává vált a rózsák háborúja idején. A fehér rózsa a York-házat képviselte, a vörös rózsa pedig a Lancaster-házat.


