SZTÁRSZERENCSE

Sas­vári Sán­dor: Re­mé­lem, hogy meg­érem az uno­káim szü­le­té­sét!

Be­töl­tötte 60. élet­évét a Já­szai Mari-díjas szí­nész.

A kerek évforduló alkalmából Sasvári Sándor színész exkluzív interjút adott a napilapnak. Őszintén beszél sikereiről, kései családalapításáról és arról is, mi az, ami még nincs kipipálva a bakancslistájáról.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

: Mit jelent az ön számára, hogy a belépett a hatodik X-be?

Sasvári Sándor: Még nem tudom, talán van egy kicsi plusz benne. Izgalmasabb, nagyon várom például, hogy mivel lep meg a családom. Nálunk ez szokás, én is, amikor a feleségemnek, vagy a lányaimnak valamilyen kerek évfordulója volt, mindig valami nagyon jót találtam ki nekik. Így kíváncsian várom, ők mivel rukkolnak elő. Mi egyébként is igyekszünk az ünnepeket szépen és tartalmasan megünnepelni.

: Ha már a családját említi, mit jelent számára?

S.S.: A Jézus Krisztus Szupersztár próbáin ismertem meg Ildikót, a tánckarban táncolt. Gyönyörű nő, gyönyörű mozgással. Akkor már nagyon közel voltam a negyvenhez, tudtam, ha valakit valaha feleségül fogok venni, akkor az ő lesz. Szóval összeházasodtunk, és megajándékozott két gyermekkel. A feleségem a biztos háttér, amikor nekem rengeteg dolgom van, akkor igyekszik minél több terhet levenni a vállamról. Ő tanul a lányokkal, ő viszi-hozza őket iskolába, edzésre, énekórára.

: Milyen a kapcsolata a lányaival?

Eközben a címlapon

S.S.: Hát ez is egyfajta szerelem, az biztos. Imádom, szeretem, tisztelem őket. Nagyon szépek és ügyesek, amikor szabadidőm van, imádunk közös programokat csinálni. Hihetetlen, még szinte tegnap voltak pelenkások, most pedig már Léna 19, Emília pedig 15 éves, kész hölgyek. A nagyobbikkal egyébként gyakran lépünk fel együtt, gyönyörű hangja van. A kisebbik pedig ritmikus sportgimnasztikázik. És természetesen mindketten lovagolnak, Léna díjlovaglást tanul, de persze ugrat is.

: Gyönyörű lovardájuk van, köztudott, hogy önnek nagyon fontos a lovaglás. Versenyzik még?

S.S.: Az az igazság, hogy nekem a családdal, a színházzal és a lovakkal kerek az életem. Egyik nélkül sem tudnék meglenni. Gyermekkorom óta lovagolok és igen, még mindig versenyzek, tavaly nyolc versenyen tudtam elindulni, idén még csak egyen vettünk részt és értünk el jó eredményt a 22 éves Szaturnnal.

: Felesége is lovagol?

S.S.: Igen, 1994-ben vettem neki egy angol telivért, miattam tanult meg lovagolni, éveken keresztül kint volt vele hóban, esőben, nagy szélben. Én meg megtanultam a közös élmények miatt síelni.

: Mit tart élete legnagyobb sikerének és kudarcának?

S.S.: Kudarcokra nem emlékszem, biztos voltak, de nem lehettek nagyok, mert akkor emlékeznék rájuk. Sikerek? A Rockszínházban töltött évtizedek csodálatosak voltak, a Jézus Krisztus Szupersztár főszerepével összenőtt a nevem. 1986-tól, tizenegy éven át volt szerencsém átélni estéről-estére azt a csodát és felelősséget, amit ez a szerep adott nekem. Aztán a házasságkötésem is csodálatos pillanat volt, mint ahogy a gyermekeim születése. Aztán fantasztikus két évet töltöttünk Duisburgban, ahol megkaptam a Nyomorultak főszerepét, hatalmas siker lett, háromszáz előadásban játszottam Jean Valejant. Aztán jött a Madách Színház 1991-től.

: Ott eljátszotta szinte az össze híres musical férfi főszerepét, gyönyörű családja van és kerek az élete. Van olyan dolog, ami még rajta van a bakancslistáján?

S.S.: Igen, két dolog. Az egyik, hogy megvalósítsam nagy álmomat és létrehozzak egy lovas színházat, ami egyszer már majdnem sikerült, rengeteg ötletem van. A másik pedig - mivel elég későn lettem édesapa -, hogy megérjem az unokáim születését. Akkor aztán tényleg minden vágyam teljesülne.