kulcsár edina
Félelmetes tanulmány készült arról, mi zajlik le lépésről-lépésre a gyilkos fejében. Kiderült, hogy van egy mintázat, amin szinte minden kegyetlen elkövető végigmegy...
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a sorozatgyilkosok mindig is a legrettegettebb bűnözők voltak. Hiszen újra és újra elkövetik a többnyire brutálisan szörnyű tettet, és amíg szabadlábon vannak, nem lehet tudni, kire csapnak le legközelebb. És, ha mindez még nem elég, sokak szerint valódi őrültek. Nem csoda, hogy a tudományt is érdekli, mi játszódhat le a fejükben! Egy pszichológus, Joel Norris rengeteg sorozatgyilkossal készített interjút, és így lépésről lépésre le tudta írni, milyen állomások vezetnek a gyilkossághoz...
Ebben a szakaszban a leendő gyilkos személyisége fokozatosan megváltozik: egyre jobban visszahúzódik a mindennapi élettől, és kezdi elveszíteni a kapcsolatot a valósággal. Kevesebbet találkozik emberekkel, és többet fantáziál – többnyire szexuális kegyetlenkedésekről vagy gyilkosságokról. Rövid idő után sóvárogni kezd, csillapíthatatlan vágyat érez, hogy öljön. Egyéni, hogy ez a fázis mennyi ideig tart, lehetnek órák vagy évek – de az biztos, hogy a környezet, a család ilyenkor még nem sokat vesz észre abból, hogy baj van a toronyban.
Ebben a szakaszban keresi meg a lehetséges áldozatot, aki illeszkedik a fantáziáihoz. Minden szellemi energiáját és a szabadidejét annak szenteli, hogy megtalálja, sőt, ekkor tervezi meg azt is, hol fog végezni vele, és hova teszi a gyilkosság után a holttestet. A leendő gyilkos mindig alaposan kiismeri az áldozatát: a szokásait, a gyenge pontjait, a napirendjét, és azt, hogy mennyire lesz könnyű préda.
Miután már tudja, hol és mikor fog végezni az áldozatával, megpróbál a bizalmába férkőzni: meghitt és kellemes beszélgetésekkel, később ajándékokkal, ígéretekkel. Ha ez valamiért nem sikerül, akkor másik áldozatot keres. Ha pedig elnyeri kiszemeltje a bizalmát, akkor a tettek mezejére lép…
A tanulmány leírja, hogy a sorozatgyilkost valósággal boldoggá teszi, amikor végre foglyul ejti az áldozatát, hiszen hamarosan kielégülhetnek a vágyai. Az eddigi kedvesség szétfoszlik, a gyilkos megmutatja igazi valóját, és hamarosan sor kerül a bűntettre is.
Kétféle gyilkost különböztet meg a tanulmány: rendezetlen és rendezett gondolkodású. Előbbi a gyilkolásra utazik, vagyis az jelent számára élvezetet. Jellemzően ők azonnal ölnek, és holtában gyalázzák meg az áldozat testét nemi erőszakkal, csonkítással. A másik típust maga a gyilkosság nem elégíti ki, inkább attól kerül eufóriksu állapotba, hogy amásik emberi lény teljes mértékben kiszolgáltatottá válik. Ugyanis beteges módon szeret fájdalmat okozni, így sokszor napokig, hetekig kínozza az áldozatot, és még időt is ad neki két kínzás között, hogy valamennyire felépüljön.
Miután a gyilkos kiélte a vágyait, és eltünteti a holttestet, minden szalmaszálat megragad, hogy újra átélje azt az érzést, amit a gyilkosság közben tapasztalt. Ezért eltesz a holttestről néhány emléket: cipőt, ékszert, fényképeket vagy hajtincset, meredekebb esetben csonkolt testrészeket. Ám a gyilkos hamar depresszióba zuhan, ugyanis a sóvárgó vágyat, amit az első fázisban átélt, nem elégíti ki a gyilkosság; ezért hamarosan újabb áldozat után fog nézni…