Kerékpározás és vízi semmittevés a fürdőparadicsomban

Az idő borús, amikor déltájban megérkezünk Zalakarosra. Vendéglátóink a mai napra bringatúrát, kalandpark látogatást, estére pedig szabadtéri borozást terveztek nekünk, de már látszik, hogy mindezeket a számításokat az eső, amely csöpögni kezd, keresztülhúzza majd.

A csapatot a Hotel Karos Spa szállodába és a Hunguest Hotel Freyába osztják szét. Becsekkolunk, és indulunk a Karos Spa éttermébe a svédasztalos ebéd elpusztítására.

Az Éden étterem ajtajában máris a sült hal illata csap meg, amitől jókedvem lesz, s a mandulás pisztráng be is váltja a hozzá fűzött reményeket. A sült csülök és az újkrumpli szintén pompás, a rizottóhoz kínált csirkemellről viszont lemaradok, felfalják előttem az utolsó falatig.

Vízi paradicsom kicsiknek, nagyoknak

A délután az esőben fürdőzéssel telik.

Jobb nem is történhetne agyonhajszolt, „itt fáj, ott fáj” korba jutott csapatunkkal.

Az idén ötven esztendős fürdőben van egy belső, fürdőruhás szauna, kint az udvaron pedig egy teljes szaunavilág, ahová külön ezer forintos belépővel lehet bejutni. A benti szauna mellett találunk sóhomokozót, varázstükröt, egy gyermekszaunát és rajzfilmvetítőt a kicsiknek. Az óriási, fedett wellness medence vize kellemesen langyos, együtt üldögél és masszíroztatja benne magát mindenki, amíg csak be nem indítják a sodrófolyosót, mert az sem csak a gyerekek szeretik ám.

Az ország legmagasabb csúszdáit most kihagyjuk, és inkább

bevesszük magunkat a gyógymedencébe.

Nekem például a sarkam és a hátam fáj. Órák telnek el a meleg vízben, amelyet mozgásszervi és nőgyógyászati bajokra ajánlanak. Van már tapasztalatom a természetes gyógymódokról, a gyógynövényekről és a gyógyvizekről, miszerint nem abban a pillanatban hatnak, hanem később, lassabban. De akár egyetlen fürdőzés is erős javulást hozhat. Most is meghozza az eredményét a kitartó vízi semmittevés. Még a zárás előtt körbeszaladunk, hogy a gyerekek számára kialakított medencéket, csúszdákat, vízi ágyúkat lefényképezzük. Egy apukát éppen vízipuskákkal lődöz az egész családja a gyermekmedencében, a hintákon félálomba ringnak a legkisebbek és a csúszdákon is van még forgalom.

Visszatérve a szállodába, lefekvés előtt még helyi borokat iszunk, sörkiflit rágicsálunk meg gesztenyés-habos süteményt.

Hófánk és gyermekmegőrző

Reggel az erdőn át a kilátóhoz és a hangulatos Kilátó borozóhoz ballagunk, hogy mára egészen világos legyen, tegnap miről maradtunk le. S aztán vár minket a Zobor Állat- és Kalandpark. Jártunk már itt régebben, méghozzá népes gyerekcsapattal, akik meg is szállták a mászókákat, de azóta új mókák is várják az idelátogatókat. A Hófánk nyáron is, víz és hó nélkül is, izgalom és térélmény.

Becsüccsenünk a tarka fölfújt gumiba, egy kedves fiatalember túltol minket a meredély szélén, és aztán zuhanunk, repülünk megállíthatatlanul a kiépített pályán, míg előttünk csodás panoráma nyílik a környező dombokra és a Balatonra, mintha mindennek a közepébe zuhannánk-csúsznánk, amíg csak meg nem állunk a gumifán, hogy egy mozgólépcsőn hozzon vissza minket kényelmesen. Két szolidabb pálya mellett van egy meredekebb is, a bátrabbak azt is kipróbálják.

Megnézzük azután a park állatait. A két törpekengurut, a lámákat, akikkel már korábban is találkoztunk, a bocit, a kecskéket, birkákat és sokak kedvenceit, a szurikátákat. A kötélpályák az utóbbi időben olyan alsó részekkel bővültek, ahol a legkisebbek is mászhatnak oly módon, hogy a szülők a földön sétálva fogják, követik, segítik őket. A park tulajdonosa elmesélte, hogy sajnos, a legtöbb szülő nem vállalkozik arra, hogy a legkisebb gyerekeket tanítgassa. A tapasztalat az, hogy a szülők elviszik ugyan a gyereket a kalandparkba, de ott leginkább magukra hagyják a csemetéket, míg ők beülnek valahova, ahelyett, hogy tanítgatnák őket vagy velük együtt játszanának. A büfével szemben nem minden célzatosság nélküli a régi kalodákra hasonlító rácsos faketrec, amely láncon lóg a diófáról, és rajta ez a felirat áll: GYERMEKMEGÕRZÕ.

Hiába a csípős tréfa, az a ketrec bizony ritkán üres, mert a gyerekek önként belemásznak. Az akadálypályán túl lengőhídon jutunk egy fehérre meszelt falú épületbe, ahol zokniban vagy egy szőnyegen lehet lecsúszni a tarka labdák közé a mélybe, de lehet a szabadesést utánozva csúszdázni is.

Biciklitúra és biohotel

Másnap két kerékre pattanunk, hogy felfedezzük a környéket, majd a Hotel Freyában ebédelünk, ahol a salátát magunknak állíthatjuk össze a májjal és gombával töltött rántott tekercshez. A kapros-tejfölös öntet nagyszerűnek bizonyul a friss zöldségekhez, a rétes is finom, de nem sejtjük még, hogy hamarosan újra enni fogunk.

A mai 33 kilométeres családi kerékpárverseny résztvevői nem ilyen szerencsések, és ki tudja mi vár a vasárnapi 127 kilométeres maraton biciklistáira. Pedig a Mapei de Tour Zalakaros nagyon népszerű, a kezdetekkor száz fölött volt a résztvevők száma, most pedig már másfél ezer nevezőt számoltak össze a három számban. A strandon túlra elkerekezve elértük közben a tavat, ahol kifolyik gyógyvíz, rózsaszín tündérrózsák virágzanak benne, fölötte ívelt hidacska, túl rajta mesebeli fenyves erdő.

Mivel már csöpög is az eső, szaladunk egészen a Hotel Venusig, ahol kolbásszal, szalámival, disznósajttal, házi májassal, pompás sajtokkal, és vaslapon sült palacsintával vár minket a tulajdonos. Ez az a szálloda, ahol a Garabonciás Farm húsait, sajtjait, zöldségeit, gyümölcseit eszik a szállodavendégek, és most mi is. Pedig nem vagyunk túl éhesek így ebéd után, de a túrós-eperlekváros palacsinta is jól esik. Megnézegetjük a szállodaszobákat, meg a falakon az antik hangulatú képeket, megjegyezzük a 220-as szobát, ahol sarokkád van a kerek franciaággyal szemben, s egyszer ki kellene próbálni a tisztagyapjú, pihe-puha ágyneműt is, ami tudjuk, hogy télen fűt, nyáron hűt, és annyira egészséges, hogy aki benne fekszik, az kisebb betegségektől is megszabadul.

Esőben intünk búcsút Zalakarosnak, de ennyi élmény után tudjuk, hogy közel sem utoljára.