Irigy Hónaljmirigy: ilyen volt a jubileumi nagykoncert

Azt nem gondoltuk volna, hogy már jóval az esemény előtt gyakorlatilag nem lehet jegyet kapni az egész rendezvényre. Ez nagyon-nagyon jó érzés volt. Nyilván ad egyfajta magabiztosságot, hogy nem azon kell aggódni, hogy még hiányzik ötezer jegy, vagy hogy még mit kellene eladni. Ugyanakkor ez felelősséggel is jár: azért ott van az emberben, hogy úristen, itt most egy teljes telt házas koncert lesz. Biztos, hogy tudat alatt rám is nehezedett ez a teher. Hetekkel előtte észrevettem, hogy alig alszom, mert valószínűleg ez már pörgetett belülről, ráadásul rengeteg feladat volt még hátra. Hála Istennek, végül minden jól összeállt, a vizuális tartalmakkal együtt, amelyekért én feleltem. A ledfalakra szánt anyagokat időben el kellett készíteni, és a végén kicsit szorított az idő, de pár nappal a koncert előtt minden a helyére került, így ebből a szempontból megnyugodtam. Én amúgy is izgulós típus vagyok. Most is nagyon izgultam, de ez az első hang megszólalásakor mindig pozitív energiává alakul. Volt már olyan, hogy annyira izgultam, hogy belázasodtam, most szerencsére nem történt meg. Inkább egyfajta „oroszlán-érzés” volt bennem. Én abban hiszek, hogyha valaki nem izgul egy ilyen fellépés előtt, akkor ott az ideje abbahagyni.  A technikai dolgok mindig hordoznak kockázatot. Az tud igazán elszomorítani, ha rajtad kívülálló okok miatt nem tudod azt a minőséget nyújtani, amit szeretnél. Most viszont minden olajozottan ment, a stáb nagyon profin dolgozott. Persze 35 év rutinja sokat segít, de nincs két egyforma buli, és a rizikót sosem lehet nullára csökkenten

Ez volt az egyik legnehezebb feladat. Rengeteg tévés dalunk van, sok már nem aktuális, mások viszont örök darabok. Egy jubileumi koncertnél muszáj visszanyúlni a múltba, de kellett frissítés is. Vannak számok, amik most szóltak utoljára, és vannak, amik kihagyhatatlanok.