
„Kicsit fáj a közöny, a mellőzöttség" - nincs harag az életműdíjas magyar világbajnokban
Az MSÚSZ életműdíját az olimpiai ezüstérmes és világbajnok jégtáncos páros vehette át a 68. Nemzeti Sport Gálán. A Regőczy Krisztina, Sallay András olimpiai ezüstérmes és világbajnok páros 1985-ben fejezte be a pályafutását.
Életműdíjat kapott a magyar műkorcsolyasport két halhatatlanja, a világbajnok jégtáncos pár két tagja, Regőczy Krisztina és Sallay András hétfőn este, az Operaházban rendezett Nemzeti Sport Gálán. Mindketten boldogan vették át az elismerést, és a páros hölgy tagja érthető örömmel adott interjút a Ripostnak.

- Mennyire számított arra, hogy megkapják a rangos elismerést a honi sportújságíróktól?
- Erre nem lehet készülni, erre nem lehet számítani - fogalmazott Regőczy Krisztina. - Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy mi kaptuk a díjat. És hát nagy csoda számomra, hogy az emberek emlékezetében még ott vagyunk. Ezt a dübörgő vastapsot, amíg élek nem felejtem el.
- Mit gondol, miért kapták meg a díjat?
- Talán a pályafutásunknak szól. A mi életünket nem kísérték botrányok, mi igyekeztünk mindig az embereknek látványt és vele persze eredményt nyújtani a jégen, és közben a hétköznapokon megmaradni egyszerű halandóknak. Mindennapi embernek.
- Hogy él manapság a mindennapi Regőczy Krisztina, milyen például a kapcsolata a műkorcsolyával?
- Most éppen költözőben vagyunk, és hát az ilyenkor szokásos dobozolás, pakolás teszi ki az életemet. A korcsolyázással semmi kapcsolatom nincs, bár nagyon várom a milánói téli olimpiát, hogy szoríthassak a magyaroknak. Úgy tudom, tizenöt tagú lesz a mieink versenyzői létszáma, s valamennyiüknek azt kívánom, azért szurkolok, hogy méltóképpen képviseljék Magyarországot.

- Ön ott lesz Milánóban?
- Sajnos, nem. Tudja, nem egyszerű akkreditációt szerezni egy olimpiára.
Regőczy Krisztina és Sallay András véleményét soha nem kérik ki
- Előfordul, hogy a véleményüket kérik a sportágból?
- Soha sem voltam bezárt ajtókon kopogtató valaki, és ezután sem leszek. Bennünket senki sem keresett, senki nem kérdezett, pedig azért valamit letettünk a magyar sport jegére. Hát akkor nyomuljunk? Ugyan.
- Sértődött?
- Dehogy, bár bevallom, kicsit fáj a közöny, a mellőzöttség. De nincs bennünk harag, szurkolni fogok minden magyar versenyzőért. Marad a tévé, és ott legalább megismétlik valamennyi versenyszám legérdekesebb pillanatait. Bár kopottra nézhetnénk a magyar sikereket.






