Zokogtak a férfiak, felébredt a kómából a magyar foci

Nehéz szavakat találni arra, ami az elmúlt néhány napban történt. Persze, sajnos nem csak a focitól volt hangos a világ, de engedjétek meg nekem, hogy a legnagyobb tiszteletem és együttérzésem mellett mégis az itthoni eseményekre koncentráljak. 40 év, vagy csak 30? Teljesen mindegy!

180 perc alatt összetört az átok, és Magyarország végre felkapaszkodott az Európa „futballelitjét” szállító vonatra, gyökér képzavarral élve, az „Európa Expresszre”. 30 éven keresztül vagy lekéstük, vagy mások vették meg a jegyünket, vagy éppen beestünk a peron és a vagon közé, miközben megpróbáltunk beszállni. Egyszer meg tudjuk, szabályosan kivégeztek minket a Mijatovics-féle zsoldosok…

Az érzés, amikor egész Európa felállva tapsol, és örülnek, hogy a magyarok ismét kijutottak, elmondhatatlan. Persze a norvég most a sarokban éppen a románokkal, meg a szlovákokkal beszéli meg, hogy milyen gusztustalan játékkal vertük meg őket oda-vissza… Sajnos tv-ből kellett néznem a meccset, de nem bántam, mert Nikolicsnak amúgy is megígértem…

1984-ben születtem, így szerintem érthető, hogy potyogtak a könnyeim a lefújást követően. Nem tudom megmagyarázni. Nem is akarom. Nem akarok azzal foglalkozni, aki szerint ezek a köcsögök csak azért jutottak ki, mert egymilliárd eurót kapnak fejenként. Leszarom azokat, akik szerint Orbán vette meg a norvégokat, hogy kedvenc hobbiját kivigye Franciaországba, és meg tudja mutatni az összes többi arcnak, hogy mekkora csávó.

Nem hagyom, hogy elrontsátok ezt a napot azzal, hogy stadiont vizionáltok minden kórház helyére. Ez a nap a miénk, magyar embereké! Azoké, akik ezt a sportot azon a szinten kezelik, amit megérdemel. Az a nap, amikor férfiemberek milliói úgy sírtak, mint Tóth Gabi az X-faktorban. Bevallom, én az összes olimpiai aranyérmünkön nem sírtam ennyit összesen, pedig volt jó pár.

Még fel kell dolgozni, hogy ez történt, tudom, még nem sikerült mindenkinek, de ha megtörténik, akkor elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy mit is kell ilyenkor csinálni. Mint egy beteg, aki felébred a 30 éves kómából, újra kell tanulnia járni, enni, és a többi…

Biztos vagyok benne, ez lesz a kellő húzóerő ahhoz, hogy elinduljon valamilyen pozitív változás a honi futballban, viszont felhívnám a figyelmét az MLSZ-nek, hogy ne essenek át a ló másik oldalára, és lehetőleg ne kezdjék el fényezni magukat, hogy azért jött a siker, mert jól működik a rendszer.

Csak úgy megjegyezném, egy jól működő szövetségre nem jellemző, hogy 3 kapitány kell egy kijutáshoz. Összegezve, még fel sem fogjuk, hogy ez mit is jelent valójában. A károgók és a rosszakarók kicsit csendesebbek lettek, de el nem tűntek. Remélem, élni tudunk ezzel a helyzettel, és nem fogjuk olyan jó „magyarosan” elkúrni…

Tegnap is, ma is, holnap is!

Mindörökké Magyarország!!!