
Oláh Gergőre rá akarták törni az ajtót: undorítóan viselkedtek vele
Megrázó emlékekről mesélt az énekes az apadni nem akaró előítéletek kapcsán. Oláh Gergő az iskolát is otthagyta az őt ért zaklatások miatt.
Az énekes, előadó és dalszerző neve sokak számára ismerősen cseng, ám a reflektorfényen túl egy elhivatott segítő is áll. Oláh Gergő az elmúlt években csendben, de következetesen dolgozott azon, hogy hátrányos helyzetű fiatalok életét formálja.

Oláh Gergő gyerekkora biztos hátteret adott
Oláh Gergő a héten többször feltűnt a A mi történetünk című sorozatban, ahol nemcsak művészként, hanem mentorként és példaképként is bemutatkozott a héten. Az adásokból kiderült, hogy közel egy évtizede foglalkozik hátrányos helyzetű, többségében roma gyermekek és fiatalok támogatásával. Tavasszal pedig egy alapítvány létrehozásába is belefogott, amely reményei szerint még szervezettebb formában segítheti ezt a munkát. Gergő rendszeresen tart eseményeket egy kollégiumban, ahol a fiatalokkal beszélget a jövőről, célokról és a mindennapi kihívásokról. Emellett országszerte vállal motivációs előadásokat is. Saját tapasztalataiból merít, hiszen útja korántsem volt zökkenőmentes. Mint mondja, először a stabilitás jellemezte a gyermekkorát:
Általános iskolás koromban nagyon jó környezetben nőttem fel. Mindent megkaptam a családban, hogy egészséges lelkületű felnőtt legyen belőlem. Sokat beszélgettünk a szüleimmel, nyitottan és segítőkészen támogattak.

„Nagyon szeretem, hogy cigány vagyok”
A pozitív gyermekkori élmények azonban nem tartottak örökké. Amikor középiskolába került, új környezetben kellett helytállnia.
Karancslapujtőn –ahol felnőttem– nem találkoztam az előítélettel. Aztán kiröpültem a fészekből Nyíregyházára, kollégista lettem. Itt már találkoztam azzal, hogy sokan úgy vannak nevelve: a cigányokat el kell ítélni
– mesélte Gergő a Borsnak. A legfájóbb élményei közé tartozik az az időszak, amikor nyílt támadások érték:
Nekem tettlegességig fajult kamaszkoromban, hogy ordítoztak, dörömböltek a kollégiumi ajtómon: Te büdös cigány. Ez keményen hatott a lelkemre. Annyira, hogy feladtam a sulit.
Hozzátette, még tanári részről is érzett megkülönböztetést, ami tovább nehezítette a helyzetét. Mindezek ellenére nem tört meg. Úgy véli, az előítéletek súlyos károkat okozhatnak: „Az előítélettel sorsokat, álmokat lehet romba dönteni.”
Saját példáját is említi, hiszen táncos álmait akkoriban feladta. Ugyanakkor családja támogatása segítette abban, hogy ne keseredjen meg:
Nem lettem olyan ember, aki a cigányságát hátránynak tekinti. Nagyon szeretem, hogy cigány vagyok, ezt kiváltságnak tartom.

Fontos a jó minták átadása
Ma már ezt az erőt igyekszik továbbadni másoknak is, legyen szó hátrányos helyzetű fiatalokról, roma kisebbségről vagy egyszerűen Z-generációs fiatalokról. Oláh Gergő gyerekei is azt a példát látják, amit apjuk gyermekként átélhetett: odafigyelő és megértő beszélgetések, minőségi együtt töltött idő, nagy családi programok. Hiszen Gergő számára a közösség és az összetartozás kulcsfontosságú értékek. Mindeközben Oláh Gergő felesége fontos támasza ebben a küldetésben, hiszen a családi háttér stabilitása nélkül nehéz lenne ilyen mértékben mások felé fordulni. Gergő gyakran hangsúlyozza, hogy a szeretet és a megfelelő nevelés képes ellensúlyozni a világ negatív hatásait. Oláh Gergő története nemcsak egyéni sors, hanem üzenet is: a múlt nehézségei nem feltétlenül határozzák meg a jövőt. Az ő példája azt mutatja, hogy a legnehezebb helyzetekből is lehet építkezni – és mások számára tanulságos lehet és utat mutatni.







