Dred Bíró Zsolt: „Gyereknek érzem magam a színpadon”

Dred Bíró Zsolt Dj, zenei szakember a hot! magazin interjújában mesél gyerekkoráról, a zene iránti szenvedélyéről, valamint arról, hogyan jutott el a saját dalok készítésétől a fellépésekig és a koncertszervezésig.

A születési évedet nem találtam a lexikonokban. Titok lenne?

„Egyáltalán nem titok. Valamiért nem jegyezték fel, hogy 1974-ben születtem – csak annyit, hogy Dombóváron. Négyéves koromig élt ott a család, aztán a szüleim elváltak. Édesanyámmal és a hat évvel idősebb bátyámmal, Zoltánnal Pécsre költöztünk, a nagymamáék panellakásában volt egy szobánk hármunknak."

Itt kezdtél el zenével foglalkozni?

„Furulyázni tanultam, szolfézsra jártam, főleg népzenét tanultunk. Engem ez nem annyira érdekelt, viszont amint megjelent a csatornák között a Music Television, az már nagyon tetszett. Láttuk a nagy nemzetközi sztárokat! Sokáig a diszkózás, a sulirádió, az iskolai bulik kötöttek le már az általánosban, aztán a középiskolában is. Saját műhelyem lett a ház biciklitárolójában, itt próbáltam keverőpultot összerakni; ebben segített, hogy elektronikai műszerészetet tanultam a középiskolában."

A bátyád is hasonló pályára lépett?

„Nem, ő teljesen civil foglalkozást választott: rendőr."

Dred Bíró Zsolt: „Látta a csillogást a szememben”

Nem lehetett könnyű két fiút nevelni, eltartani. Édesanyád mit szólt a zenei érdeklődésedhez?

„Édesanyánk adminisztrátorként dolgozott, igyekezett mindent megadni nekünk, de bizony minden fillért be kellett osztania. Örököltem a bátyám ruháit, új cipőt akkor vásároltunk, amikor a régi már kezdett kilyukadni. De édesanyám mindenben támogatott; látta a csillogást a szememben, ha zenéről volt szó."

Mikor vált a foglalkozásoddá a zene?

„Amikor véget ért a délszláv háború, a közeli Eszéken rádiót alapítottunk, onnan érkeztek az adások Magyarország felé. Ott tanultunk bele a kereskedelmi rádiózásba, a nemzetközi trendekbe. Később több rádiónál is dolgoztam. Éreztem, hogy nem csupán a közvetítője, hanem a szerzője is szeretnék lenni a zenének. Elmentem egy teljes év szabadságra, hogy csak ezzel foglalkozzak."

Hogy telt az az év?

„Elhatároztam, hogy mindent én csinálok: a dalokat, a hangszerelést, a klipet, a forgatást, valamennyi munkafolyamatot. Reggel nyolckor leültem a számítógép elé, és ötig nem álltam fel. Sok bepótolni valóm volt. Kottát ugyan tudtam olvasni, de a szintetizátoron csak bepötyögtem az ötleteimet. A végén elkészült egy teljes lemez, a hozzá felvett videókkal."

Honnan szerzett tudomást a zenei világ rólad és a szerzeményeidről?

„Mindent magam intéztem. Felhívtam rádiókat, televíziókat. Bementem a Danubius Rádióhoz azzal, hogy a zenei igazgatót keresem. A Viva TV-nek postán küldtem el a lemezt, a videókat. Legnagyobb meglepetésemre egyszer csak elkezdték játszani a szerzeményeimet. Ültem egy kávézóban, és a háttérben megszólalt egy dalom. A Csak a Hold után felgyorsultak a dolgok. Elkezdtek hívni fellépni DJ-ként."

Hogy választottad a Dred nevet?

Eredetileg Bíró Zsolt vagyok. Amikor katona voltam, akkoriban vetítették Sylvester Stallone Dredd bíró című filmjét – a bajtársaim kezdtek Drednek szólítani. Nem volt divat, hogy egy zenész a saját nevén lép fel, így megtartottam.

Dred Bíró Zsolt: „Arra gondoltam, hogy kell mellém egy társ is”

Mikor gondoltad azt, hogy kell melléd egy Doris is? 

„Amikor több dalom is sikeres lett, játszották a zenetévék, és hívtak fellépni, arra gondoltam, hogy kell mellém egy társ is. Elkezdtem keresgélni a művészeti iskolákban, válogatásokat tartottam. Az első lánnyal egy évig zenéltünk együtt, a másodikkal másfél évig. A harmadik Dorisszal 15 éve lépünk fel együtt."

A Dorisokkal csak szakmai, művészi volt a kapcsolat? Annyit tudni rólad, hogy nőtlen vagy.

„Csak művészként vagyunk társak. Nekem mindig hosszú távú kapcsolataim voltak. Volt, ami az iskolában kezdődött, és 14 évig tartott. Három éve ért véget egy kilencéves kapcsolatom. Most, hogy már elmúltam 50, nem egyszerű társat találni. Otthon édesanyámtól megtanultam mindent, ami csak kell – főzök, mosok, takarítok –, elvagyok."

A fellépések mellett koncertszervezéssel is foglalkozol. Kiknek a koncertjeit szervezed a sajátjaitokon kívül?

„Ezt is megtanultam. Rólam tudták, hogy ha kapok karácsonyra egy kisautót, másnap szétszerelem, hogy lássam, hogyan működik. Ahogy nőtt a megkeresések száma, voltak, amiket már oda kellett adnunk másoknak. A Koncert24 lett a saját vállalkozás, én vagyok a tulajdonos, és jó néhány munkatárssal dolgozom. Szulák Andreától Zsédán át Charlie-ig sokakkal működünk együtt."

A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének elnöke vagy, tagja vagy az Artisjus-nak, a Fonogram zsűrijének és az NKA-nak is. Mi itt a feladatod?

„Ezek jó részére a szakmából szavaztak meg. Ilyenkor jön elő az analitikus énem, feldolgozom a szabályzatokat. Az NKA-nál kulturális projekteket támogatunk. Kizárólag szakmai alapon döntök. Ezek természetesen nem állások, nem fizetős pozíciók, de bele kell illeszteni őket a napi munkába."

Jut azért idő fellépésekre is?

„Akik ismernek, mindig meglepődnek, hogy a színpadon egészen más vagyok. Retrók lettünk, a régi dalokkal járunk fellépni Dorisszal. Nagyon szeretem csinálni. Ismét gyereknek érzem magam, lubickolok, mint hal a vízben. Ez az igazi boldogság."