Dagad a botrány: Suzy közleményben reagált Jolly szavaira

Fájó szívvel kell elmondjam, hogy nagyon ritkán tudok vele találkozni. Nyilván én tudom az okát. A volt feleségem velem és a párommal, de főként velem ijesztgette a gyereket, hogy ha nem viselkedsz jól, akkor mész apukádhoz, aztán majd ott leszel nála, és a kislány elkezdett sírni. Ezt azért meséltem el, mert azt érzem, hogy a kislány teljesen ellenem lett nevelve

A valóság szemben azzal, ami nem igaz...

Bizonyára kevesek figyelmét kerülte el az elmúlt napokban szárnyra kapott legújabb bulvárszenzáció, miszerint a volt férjemtől tiltom a közös gyermekünket, mitöbb Zsuzsikát az édesapjával „ijesztgetem”. Nagyon sajnálom, hogy ismét a magánéletemet is érintő hírrel van tele a bulvársajtó, mert egyrészről az elmúlt években mindent megtettem, hogy ez ne így legyen, másrészről biztos vagyok abban, hogy az embereknek fontosabb dolguk is van annál, mintsem hogy ezt tolja az arcukba minden létező online médiaplatform. Gondolkodtam azon is, hogy reagáljak-e rá, mert van az a szint, ami alá nem szeretnék süllyedni, de végül úgy döntöttem, hogy tisztázok egy pár fontos körülményt ezzel a hírrel kapcsolatban. Magam miatt, a gyermekünk miatt, de legfőképpen azért, mert a TV2 Tények című műsorában tett kijelentéseknek – amit aztán minden létező bulvárlap megírt – semmi köze a valósághoz. Az elmúlt években már megszoktam, hogy állandó kérdés minden újságcikk kapcsán a kettőnk viszonya, illetve több újságíró érdeklődött afelől is, hogy milyen a viszonya Zsuzsikának és az édesapjának. A magam részéről igyekeztem mindig a legnagyobb tisztelettel beszélni a volt férjemről és a párjáról is. Próbáltam a kínos kérdésekre úgy válaszolni, hogy amiatt még véletlenül se legyen botrány az életünkben. 

Azonban nem szeretnék a gonosz exfeleség szerepében sem szerepelni sehol pusztán azért, mert van az embereknek egy rétege, aki vele és a párjával nem szimpatizál. Ha Zoltán és Barbara negatív kommenteket kap egy podcastben való szereplés után a videó alatt, az nem az én hibám és nem is a közös gyermekünk hibája. Nem hiszem, hogy attól bárki szubjektív véleménye megváltozna, mert Zoltán belénk mártja a kést, ő mégis megtette. Most jöjjön a valóság.

A válóperünk végén a bíróság döntése szerint a volt férjem a közös gyermekünket kéthetente hétvégén vihetné magával, azonban én az első pillanatban tisztáztam vele, hogy akkor viszi magával Zsuzsikát, amikor csak akarja. Semmilyen korlátozás sosem volt és nem is lesz.

Zoltán a televíziós riportban tett kijelentéseivel ellentétben az elmúlt valamivel több, mint három évben nem látta a gyermekét. Nem, nem azért, mert tiltom. A gyermekünk érdeklődése az apja iránt valójában azért csökkent szinte nullára az elmúlt években, mert semmilyen apai megnyilvánulást nem tapasztalt Zoltán részéről. Csupán egyetlen tényt írok le a sok közül, többet nem szeretnék: a volt férjem a gyermekének Viber üzenetben kíván boldog karácsonyt, vagy épp boldog születésnapot. Igen, jól látják: Viber üzenetben. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy beszéljen vele. Hozzáteszem, hogy tavaly már ennyire sem tellett neki. Hogy én „ijesztgetem” a gyermekünket azzal, hogy elviszi az apja? Zsuzsika erre elkezd sírni? Ez önmagában vicc. Egy tizenéves már-már nagylány sír azért, mert az apjával találkozik? Ezt komolyan bárki elhiszi? Zsuzsika nagylány már, de kisebb korában sem kellett megmondani neki, kit szerethet és kit nem. Tény az is, hogy ezt soha nem is tettem vele. Egy anyának a legfájóbb érzés látni, hogy a gyermekének csak biológiai apja van, de sajnos el kellett fogadnom, hogy Zoltán ilyen. Annak idején az újságok címlapján a fiához nem engedtem őt, azért nem lehetett mellette, most pedig a lányát tiltom tőle. Őszintébb lenne bevallani, hogy nem érdekli a gyermeke, vagy ha ez kínos neki, akkor csendben kellene maradnia. Ha pedig valamikor mégis szeretné látni Zsuzsikát, akkor tudja a telefonszámát, felhívhatja, hogy mikor jön hozzá, vagy – tudja a címünket- bármikor jöhet hozzá, amikor csak szeretne. Mint eddig bármikor tehette volna... Ahogyan azt sem tiltottam sosem, hogy bármit vegyen neki, vagy például a beiskolázási költségeihez hozzájáruljon.

A volt férjemnek és a párjának sok boldogságot és sikert kívánok, és azt, hogy fogadják el: a világban nincs olyan ember, akivel mindenki szimpatizál. A kommentek olvasgatása helyett pedig van számos hasznos dolog, amivel el lehet ütni az időt. Például egy jó apa-lánya program...